RMBGySz*

Február 10 – Péntek

d.e. Jézus felfedi mennyei voltát – Mk 9:1-8; Kulcsige: Mk 9:2

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. (Mk 9:2)

Óriási élmény lehetett Péter, János és Jakab részére, amikor Jézus maga mellé vette őket és felvitte a Tábor hegyére, hogy felfedje mennyei voltát.

Jézus ragyogó arca, hónál fehérebben fénylő ruhája mellett, mégis a Jézussal beszélő két nagy ószövetségi személy, a törvény és a próféták képviselője, Mózes és Illés személye kötötte le figyelmüket, akik Jézus bekövetkező haláláról beszéltek. Péter hajléképítő ajánlata elárulja, hogy tanítványai még ekkor sem értették, ki is valójában mesterük. A felhőből jövő mennyei szózat fedi fel előttük Jézus igazi kilétét. Ő Isten szeretett Fia, akire hallgatnunk kell! 

Jézus azért jelentette ki magát nekünk, hogy felismerjük benne Isten Fiát és rá hallgassunk mindenben. Mindazok, akik találkoztunk vele, az Atya egyszülöttjének dicsőségét láttuk benne, aki ma is teljes kegyelemmel és igazsággal (Jn 1:14). 

Miért van, hogy néha hívő emberek fontosabbak nekünk Jézusnál?

Jézus mennyei voltát felismerve, kész vagy- egyedül Őrá hallgatni? (KZ)

 

d.u. Feddő kijelentés – 2Sám 12:7-14

Nagy volt Dávid  bukása. Rettenetes, hogy egy szívben képes megférni a zsoltáros áhítat és a bűnös kívánság. De Isten nem hagyta titokban Dávid bűnét, még ha ő először úgy is gondolta, hogy nem fog az kiderülni. Vagy ha ki is tudódik, őt akkor sem kérheti senki számon, hiszen ő a király. Azonban van Valaki, aki fölötte áll a királynak is. Ez maga Isten, aki elől nem lehet elrejteni semmit. Isten közbelépett, és elküldte Nátán prófétát, aki bátran és kötelességtudóan közeledett Dávidhoz, és tudtára adta a bűnt, amit elkövetett. Azt akarta, hogy ráébredjen, milyen gonoszságot követett el. Elhangzott az is, hogy milyen következményekre számíthat a király a bűne miatt (10-11 v.).

Pillanatnyilag semmilyen fenyítés nem kellemes, de ha az ember megtér, akkor a helyreállást munkálja (Jób 5:17-18, Zsid 12:7-11). Dávid a feddő beszéd után elítélte bűneit: „Vétkeztem az Úr ellen!”. Mivel nem magyarázkodott és beismerte bűnét, kegyelmet talált Isten előtt. Ma is így kezdődik a helyreállás.

Néha nem könnyű belátni, hogy vétkeztünk, de ez az egyetlen megoldás a helyreállásra. Engedjük, hogy az Úr munkálkodjon bennünk, és kérjük alázattal, hogy ő vizsgálja meg életünket és ő végezze bennünk a helyreigazítást! (TR)