RMBGySz*

Február 8 – Szerda

d.e. Az Isten szerinti és az emberek szerinti gondolkozás különbsége – Mk 8:31-33

Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint. (Mk 8:33)

Gyönyörködöm abban a bölcsességben, ahogy Jézus mindent a maga idejében tesz és mond. Miután a tanítványok meggyőződtek arról, hogy Ő a Krisztus, a megígért Messiás, szabadító, Jézus elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványait az Ő szenvedéseire is felkészítse. Tanítványai, köztük Péter, ezt nem tudja elfogadni, amiért is dorgálni kezdi Jézust szavaiért.

Jézus nyilvános válasza világossá teszi, hogy a szenvedés nélküli hívő élet elgondolása sátáni, mivel az csak az ember és nem Isten dolgaira gondol. A szenvedésre pedig nemcsak Jézusnak, hanem nekünk is szükségünk van, bármennyire kellemetlen is legyen az. Jézus minden egyes szava igaz, és nem szorul korrekcióra. Gondolataim, tetteim miatt én gyakran rászolgálok Jézus feddésére, ami önző emberi elképzeléseimet leleplezve, az Ő dolgaira tereli figyelmemet, aki a kereszten nem legyőzött vesztes, hanem a legnagyobb Győztes volt.

Mi okozza szenvedéstől való félelmeinket?

Mit tehetünk azért, hogy inkább Isten dolgai foglalkoztassanak? (KZ)

 

d.u. Bátorító kijelentés – 1Krón 17:16-27

Dávid Istennel való beszélgetésében először visszatekint: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” Majd előrenéz és beszél Istennek arról az ígéretéről, ami a távoli jövőre vonatkozik. Dávid megtiszteltetésnek vette, hogy részesült Isten eme nemes tervében. Istennek úgy tetszett, hogy kiválasszon magának egy népet, és rajta keresztül jelentse ki minden embernek az ő dicsőségét, hatalmát és hűségét. A nagy és örökkévaló Istentől jött ez a bátorító ígéret, amely reményt adott egy szép és áldott jövőhöz. Isten az Úr Jézus Krisztus által megáldott minket, és az ő nagy tervében minket is akar használni.

Ebben a világban küldetésünk van (Mt 28:19-20). Jusson mindig eszünkbe, hogy az Úr nemcsak feladatot adott, hanem azt ígérte, hogy velünk lesz a világ végezetéig. Kezdjük el hát mi is személyesen meghallani Isten bátorító szavát, és meglátni azokat a szolgálati lehetőségeket és területeket, ahol Isten minket látni és használni akar. Azonban engedelmesség, odaszánás nélkül soha nem leszünk képesek ezt a feladatot elvégezni. Imádkozzunk azért, hogy megérthessük Isten életünkre vonatkozó akaratát és tervét, kérve a Lélek segítő erejét a kivitelezéséhez! (TR)