RMBGySz*

Február 9 – Csütörtök

d.e. Senki sem tudja önmagát megmenteni – Mk 8:34-38; Kulcsige: Mk 8:37

Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? (Mk 8:37)

Ma reggel Jézus közel hív bennünket magához, mivel olyan dologról beszél, amit mindazoknak tudniuk kell, akik meg akarják menteni életüket. 

Első dologként akaratunk igazolására, önmegtagadást kér tőlünk. Ma legtöbb ember kényelmet keres, és igyekszik minden kívánságát megadni testének. Aki Jézus után akar menni, annak kész kell lennie nemet mondani bűnös testi vágyaira, amihez Ő adhat erőt.

Másodjára a kereszthordozást említi Jézus, amit legtöbben igyekszünk elkerülni. Ez pedig nem másban, mint az érte vállalt szenvedésben áll. Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt fogunk meg is dicsőülni (Róm 8:17). 

Harmadjára az Ő követéséről beszél, ami saját életem teljes mértékben való feladását, elveszítését jelenti. Ragaszkodni ahhoz, amit úgysem tudok megtartani, értelmetlen. 

Negyedik tennivalóm, hálám jeléül, szégyen nélkül megvallani Őt és igéjét a bűnösök között, mivel lelkem váltságának ára a szeplőtelen Bárány vére lett.

Miről kell kész legyél lemondani, hogy lelkedben ne valljál kárt?

Miért szégyelled azt, aki téged nem szégyellt? (KZ)

 

d.u. Intő kijelentés – 1Sám 3:15-21

A kis Sámuel Éli fiai mellett nevelkedett, mégsem választotta azt a hűtlen életet, mint amit ők. Ma is fájdalmat okoz, ha egy vezetőnél, akinek a legnagyobb hűséget és jó példát kellene tanúsítania, éppen az ellenkezője fedezhető fel. Feltevődik a kérdés, vajon ki hibázott, hogy a dolgok ide jutottak ?

Ez az ige újból arra hívja fel figyelmünket, hogy Istent nem lehet megcsúfolni, hiszen, amit vet az ember, azt fogja aratni is (Gal 6:7). Cselekedeteinknek hatása van mostani életünkre, de az örökkévalóságra nézve is. Balgaság azt gondolni, hogy életét istentelenül élheti, minden rossz következmény nélkül. Az ifjú Sámuel kezdetben Éli felügyelete alatt végezte szolgálatát, de eljött az idő, amikor több bízatott rá, és maga Isten üzent általa. Azonban olyan kijelentést kapott, amit először nem mert továbbítani Élinek, csak majd kérésére mondta el.

Ha bűnöket dédelgetünk magunkban vagy másban, akkor számunkra is szól az intés, mint a szárdiszi gyülekezetnek is: „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!” (Jel 3:3). Viszont Isten kegyelemmel fordul minden bűnt megbánó és bűnt elhagyó emberhez. Legyünk mi is, Sámuelhez hasonlóan, Istent és az igét szerető emberek. (TR)