Január 27 – Péntek

d.e. Küldetésteljesítő tanítványok – Mk 6:7-13; Kulcsige: Mk 6:12

A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. (Mk 6:12)

Mielőtt Jézus kiküldte volna szolgáit, először magához hívta, felkészítette, felhatalmazta és fontos utasításokkal látta el őket. Aki az igehirdetés szolgálatára kapott elhívást/küldetést, annak teljes mértékben Istentől kell függnie. Szükségleteikről azok által fog gondoskodni, akik felé szól megbízatásuk, hogy ők küldetésükre koncentrálhassanak.

Fő feladatukként Jézus a megtérés prédikálását említi, ami következtében ördögöktől, megkötözöttségektől, bűnöktől szabadulnak meg azok, akik elfogadják üzenetüket és hisznek az evangéliumban. A betegek olajjal való megkenése jelzi, hogy tanítványai nem saját nevükben és dicsőségükért, hanem Jézus ereje és hatalma által, mindent Isten dicsőségére cselekszenek.  

A tanítvány szolgálata nem mentes a visszautasítástól sem. Ez Jézus szerint nem a kiküldő és a szolga, hanem a megtérést, szabadulást elutasítók kudarca, ami súlyos következményeket von maga után az ítélet napján (11. v.). 

Jézus utasításai közül számodra mi tűnik a legnehezebbnek?

Miért a megtérés és a szabadulás hirdetése a legfontosabb Jézus küldetésében? (KZ)

 

d.u. Munkánk eredménye az Úrban – 1Kor 15:54-58

Az élet múlandó: gyorsan tovatűnik. Végül egy nagy vereségnek látszik: a halál elragad, és mi a szélnek munkálkodtunk. De Isten Igéje győzelemről beszél. Elénk tárja a feltámadást, a végső dicső kimenetelt Krisztusban, hogy hitünkkel erre nézzünk, ennek fényében lássuk a jelent, s innen merítsünk erőt feladataink végzésére. Az apostol elkötelezett szent életre buzdít, s ezt nevezi „az Úr dolgában való buzgólkodásnak”.

Olyan munkáról van szó, amit Krisztus parancsára végzünk (Lk 5:5), amelyben az Ő dicsőségére összpontosítunk, akaratának engedelmeskedünk. Ez a munka nem hiábavaló. A hit munkája ez, és Istentől gazdag jutalmat nyer. Az Úr megvigasztal a csüggedésben, amikor úgy tűnik, hiába fáradoztunk (Ézs 49:3-6).  Vizsgáljuk meg dolgainkat: mivel töltjük időnket? Kérhetjük-e rá az Úr áldását? Az Úrban vagyunk-e?

Munkánkat az Ő nevében, tetszésére végezzük? „Láttassék meg a te műved szolgáidon… Kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk!” (Zsolt 90.). „Most azért munka vár minden nap énreám, /Amihez Mesterem ad erőt. / Vágyam az: hű legyek, s megkapjam koronám /Angyalok és a sok szent előtt.”  (HH. 31.) (BS)