Július 12 – Szerda

d.e. Az igazság megszabadít – Jn 8:25-32; Kulcsige: Jn 8:32

Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8:32)

Orvosi rendelő előtt sokan remegve állnak. Megtörténik az is, hogy a betegnek nem adják tudtára helyzete súlyosságát. Megégett személyről olvastam, hogy amikor először tükörbe nézett a tűz után, csaknem rosszul lett.

Ahhoz, hogy az Úr a szabadítást végezhesse életünkben, először összetöri hamis önbecsülésünket, elbizakodott énünk szobrát. Valami hasonlót tesz a Megváltó a zsidókkal való beszélgetésben. Igéinek engedelmeskedve, azt olvasva jövünk rá a Szentlélek által szívünk lesújtó állapotára. Krisztus azonban kegyelméből nem hagyja a bűnbánó bűnöst leroskadva. Ő maga az igazság (Jn 14:6), s miután elfogadom a rólam alkotott súlyos isteni diagnózist, megszabadít, segít szabadságban élni és járni. Ezért szükséges minél inkább megismerni Őt, igéjét, engedni Lelke vezetésének, nem a magunk elképzelése szerint, hanem az igazság által adott szabadságban járni. 

Hogyan lát téged az Úr?
Hogyan tapasztaltad meg az igazság szabadító hatalmát? (VB)

 

d.u. Meghalt, betelve az élettel – 1Móz 25:7-11

Hány évesen lehet betelni az élettel? 175, 75 vagy 25 évesen? Csak késő vénségben jön el az időpont? Mikor nevezhető valaki vénnek? Egy felmérés alapján az EU-ban a várható élettartam átlag 79(nők)/76(férfiak) év. Egyes déli földtekén lévő, elmaradottabb országokban ez az adat nem éri el az 50 évet. Jézus számára az Istentől rendelt 33 év elegendő volt, hogy beteljen az élettel, és véghezvigye ennek a világnak a megváltását. Ki tudta mondani, hogy elvégeztetett. Neked mennyi időre van (lenne) még szükséged? Most is folyamatban van az életed átadása, területeinek megszentelése, vagy valahol megrekedtél? Hála legyen Istennek, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, és nem kell csak önmagunkra hagyatkozni ebben a folyamatban, mert „…aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Méltóságát megadva részesítették végtisztességben Ábrahámot fiai, akik különböző mértékben, de tisztelték édesapjukat. Látjuk a folytatás kifejezését itt is, ahogyan Izsák továbbviszi az atyjától örökölt áldást, amelyet tőle, majd késő vénségében kicsalnak akaratlanul. Éljünk ma is úgy, hogy bármikor, bármiképpen szólít haza bennünket az Úr, készen legyünk. (DÁ)