Június 14 – Szerda

d.e. Célba juttatja az evangéliumot – 1Thessz 1:1-6; Kulcsige: 1Thessz 1:5

Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben. (1Thessz 1:5)

Amikor Pál apostol levelet írt a gyülekezeteknek, rendszerint úgy szólította meg a testvéreket: az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban, Efézusban stb. van...

Itt, Pál nem azzal kezdi a levelet, hogy az Isten gyülekezetének, amely Thesszalonikában van, hanem azzal, hogy a „Thessalonikabeliek gyülekezetének, a mely van az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban” (Károli). Ennek a gyülekezetnek a legfőbb jellemzője nem földrajzi elhelyezése, hanem Istenben elrejtett élete. Itt célba ért az evangélium.

Az ApCsel 17:1–8 versei közlik az evangélium érkezését ebbe a városba. Pál apostol csak három hétig maradhatott ott, ennek ellenére aránylag rövid idő alatt virágzó keresztyén gyülekezet jött létre. A zsidók nagy többsége elutasította Pál és társai igehirdetését. Náluk nem ért célt az evangélium. De az istenfélő görögök és az előkelő asszonyok közül nagyon sokan örömmel fogadták az igét. 
Az evangéliumnak van küldője, hordozója és célja. Te mit teszel ma annak érdekében, hogy az evangélium célba érjen? (NI)

 

d.u. Dolgozz Isten szőlőjében! – Mt 20:1-16

Megváltónknak mennyek országáról szóló példázata bemutatja nekünk, hogy milyen nyitott az emberek felé ez az ország. Olyan megható az, ahogy a gazda, vagyis a szuverén Isten, a világmindenség Ura, többször is kimegy a piacra: kit lehetne még munkába állítani? Ő megy munkásokért, és nem azok kilincselnek nála. Keresi őket, és nem mondja azt, hogy aki nem volt ott hajnalban, az maradjon éhen. Ennek a jézusi példázatnak minden mozzanata át van itatva az Isten irányunkba megnyilvánuló mérhetetlen szeretetével.

A Jézus korabeli vallási élet vezetői úgy képzelték el Istent, mint egy könyvelőt, aki feljegyzi a bűneinket és az erényeinket, időnként egyenleget készít, és annak alapján fizet. Fizet a jóknak valami jóval – netán az üdvösséggel –, és fizet a gonoszoknak, valamiféle büntetéssel vagy próbával. Vagyis azt gondolták: Istennél teljesítménybérezés van. Ki mennyit teljesít lelkileg, annyi bért kap érte. Ezzel szemben Jézus élesen és egyértelműen tanította: Istennél nem teljesítménybérezés van, hanem megjutalmazás, és ez egészen más. Soha ne feledd ezt testvérem, ha beálltál dolgozni Isten szőlőjébe! (HF)