Június 21 – Szerda

d.e. Az apák is pásztorok – 1Pt 5:1-11; Kulcsige: 1Pt 5:2-4

Legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Pt 5:2-4)

Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére.

Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma. Feladatunkat nem elképzelésünk, hanem a kapott rendelkezés szerint kell végezzük. A pásztor feladata a nyáj szükségleteit észrevenni, és biztosítani. Ezért rendelt Atyánk vezetőket az ország, a nyáj, a család… élére. E nemes tisztségnek nem csak szépsége, de kísértése is van. Aki feladatát nem örömmel és hálatelten végzi, az környezetét mérgezi.

– Aki sóhajtozással, örökös panaszkodással neveli gyermekét, annak később elkerülik közösségét.
– Aki gyermekét magának neveli, az a fogságra és nem az életre készíti .
– Aki a rábízottak felett uralkodik, azt megutálják, és nem követni fogják.

Istentől kapott feladatunk mivel tölti meg szívünket: hálaadással vagy sóhajtozással?
A ránk bízottak maguk fölött éreznek, vagy maguk előtt látnak?
Jutalmunkat szeretteinktől, vagy Megváltónktól várjuk? (BV)

 

d.u. Céltudat – 1Kor 9:24-27

Sokkal könnyebb bírálni, elméleteket gyártani a harcról, mint benne lenni és küzdeni a győzelemért. Egy versenyen sem adnak díjat a nézőknek, bármilyen nagy ismerettel is rendelkezzenek. Pál nemcsak annyit mond: „fussatok!”, azt is mondja „én úgy futok”, sőt, a cél érdekében mindenről lemond. Ne a földi kényelmed bebiztosítása legyen az első számodra, hanem a lelked üdvössége! Az örökkévalóságban gondolkozz! Biztos lehetsz benne, hogy amint célba érsz, és meglátod Krisztus szépségét, örömmel fogsz felkiáltani: „Megérte!” Már most megéri áldozatot hozni! Megéri felkelni a fotelből, feladni önző álmainkat, és vállalni a kockázatot, a szolgálatot! Jó megbocsátani és adakozni! Felkelni a bukásból, helyreállni és tovább futni! Ne törődj a versenypályán kívüliek dicséretével vagy bírálatával! 

Jutalmad nem egy értékes tárgy lesz, sem szellemi ismeret, vagy dicséret, ami után kihúzhatod magad büszkén, hogy megszerezted. Nem! Akik futnak a menny felé, már ízelítőt kaptak a jutalomból! A legnagyobbat nyered meg, aminél többet nem adhat Atyád, ez nem más, mint Krisztus, a maga teljességében! (NKD)