– Mk 14:53-65
Jézus Krisztus valódi feddhetetlenségben áll előttünk: nem találtak semmilyen okot arra, hogy halálra ítéljék. De nemcsak a halálbüntetés szempontjából volt ő feddhetetlen, hanem minden más területen és az Atya előtt is.
– Mk 14:48-52
Jézus Krisztust megalázó módon árulták és fogták el. Éjszaka, imádkozás közben, „mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal” mentek a testet öltött Istenfiú ellen. A gonosz módszere a hátból támadás, a rejtőzködés és a félrevezetés.
– Mk 14:43-47
Júdás tettének szörnyűségét az árulás elkövetésének módja súlyosbítja: csókkal, a bensőséges szeretet jelével történt. A tanítvány árulását két szempontból lehet szemlélni:
– Mk 14:32-42
Jézus imaéjszakája a Gecsemáné-kertben a lelki gyötrelmek ideje volt. Az evangélium megragadó módon mutatja be, hogy Krisztusnak mennyit kellett szenvednie értünk, míg megváltásunkat véghezvitte. Szenvedésében kiemelkedő volt a lelki szenvedése.
– Zsolt 131
A zsoltáros Isten jelenlétében ezt ígéri az Úrnak: „Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem”. Ez a kijelentés nem puhányságra, nemtörődömségre és beletörődésre biztat. Értelmét inkább az Istenbe vetett bizalomban, és az Úr ránk vonatkozó tervének felismerésében kell keresni.
– Jak 4:1-10
Az önzés bűnös természetünk egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Az önző ember mindent magának kíván, magára gondol, tetteinek és gondolatainak központjában a maga előnye, haszna, kényelme és akarata áll.
Igehely: Zsolt 145:18–21; Kulcsige: Zsolt 145:18 „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.”
Új napra virradtunk ezen a héten. Ám valószínű, hogy a feladatok, terhek, problémák a régiek: átkísértek az új hétre is, akár újabbak is társultak a már meglevőkhöz. Ezek igen sokszor összetörnek bennünket, úgy érezhetjük, hogy az Úrtól is eltávolodtunk, vagy hogy ő hagyott magunkra ezekben. Mit tegyünk?