Igehely: Neh 12:12-26; Kulcsige: Neh 12:23 „Lévi leszármazottainak a családfőit egy krónikában jegyezték föl egészen Jóhánánnak, Eljásíb fiának az idejéig.”
Ebben az igeszakaszban azoknak a papoknak és lévitáknak a családfői vannak felsorolva, akik a hazatéréstől kezdve szolgáltak a Nehémiás idejében, amikor Eljásib volt a főpap, egészen Jaddúáig. A léviták főemberei Nehémiás helytartósága előtt és alatt szolgáltak (24-26. v.).
Igehely: Neh 12:1-11; Kulcsige: Neh 12:8b „Mattanjá, aki hozzátartozóival együtt a magasztaló éneklés vezetője volt.”
A papok és léviták, akik Zerubbábellel tértek haza, és újraindították a templomi szolgálatokat, név szerint fel vannak sorolva. Huszonkét pap és hat lévita családfő. Egyikből több, a másikból kevesebb. Nem véletlen az arány sem. Több volt a pap, mint a dicsőítésvezető.
Igehely: Neh 11:25-36; Kulcsige: Neh 11:36 „A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.”
Miután megépült Jeruzsálem kőfala és a lelki helyreállás katartikus élményén is túl volt a fogságból hazatért nép, előre kellett nézni és további döntéseket hozni a jövőt illetően.
Igehely: Neh 11:10-24; Kulcsige: Neh 11:23 „Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit.”
A papok és a léviták Isten szolgái voltak a nép felé és a templom körül, különösen félretéve az Úrtól erre a célra. Ez széleskörű szolgálati területek lefedését igényelte a tanítástól, az éneklésen át, az adminisztratív feladatokig, mint ajtónállás és fahordás.
Igehely: Neh 11:1-9; Kulcsige: Neh 11:2 „Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.”
Benépesíteni Jeruzsálemet. Nem gondolom, hogy ez a szakasz azt üzenné számunkra, hogy költözzünk az izraeli városba. Még csak azt sem, hogy a mennyei Jeruzsálembe önként költözők és azt benépesítők áldásáról beszélne.
Igehely: Neh 10:29-40; Kulcsige: Neh 10:30b „Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.”
A vezetők odaszánása fontos. Ma már nem kell átok alatt fogadalmat tenni, hiszen Krisztus megszabadított a törvény átkától. De annál inkább kell hitből és hálából odaszánnunk magunkat.
Igehely: Mt 25:14–30; Kulcsige: Mt 25:29 „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”
Ha figyelmesen megnézzük a szövegkörnyezetet, ahol a talentumok példázata van megírva, azt találjuk, hogy az Úr Jézus több oldalról is megvilágítja azt a nagyon fontos kérdést, hogy ki az, aki készen várja az ő visszajövetelét? Jézus válasza: Az vár készenlétben, aki hűséges és bölcs szolgaként végzi a rábízott feladatot (Mt 24:45–51); akinek van a lámpásában olaj (Mt 25:1–13); aki szorgalmasan gazdálkodik a rábízott értékekkel (ma reggeli igeszakasz); aki gyakorlati módon kész segíteni az emberek testi és lelki szükségein.