2017. augusztus 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Hamis tanítók

2Pt 2:1-9; Kulcsige: „De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.”

A hamis tanítók között legártalmasabbak azok, akik – bár valójában nem tartoznak a hívők lelki közösségéhez – bizalmat élveznek a gyülekezetben. A kívülről támadó szorongattatások idején gyémántkeménnyé és fenségesen ragyogóvá edződtek a gyülekezetek, de a belülről ártó eretnekségek alig észlelhető harapásai nyomán már nagyon sok elvérzett. A szervezet összeomlásához elég egy parányi, rákos sejt. E veszedelem ellen az igaz tanításban való elmélyülés által védekezhetünk. Az igaz tanítás nem csak a hamisság elutasítására teszi bátorrá és erőssé Isten választottait, hanem annak hatékony eltávolítására is, ugyanis a hamis tanítók megtűrése nem a Lélek gyümölcse. Tiszta látásra van szükségünk, az igét mind jobban megismerni vágyó, megalkuvás nélküli lelkületre. Hogyan lehet elejét venni a hamis tanítás térhódításának a gyülekezeti életben? Milyen a különbségek vannak a tévtanító és a helytelen ismerettel rendelkező testvér között? Mit teszel, hogy a tévtanítások ellen hatékonyan tudj védekezni?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Számadás ember és Isten előtt

Jób 33:1-5 „Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!”

Nagyon sok ember szenved lelkileg a világ, a gonosz vádjainak súlya alatt. Sokszor a hívő emberek is odaállnak a vádlók sorába, s ugyanazt teszik, egy kis szenteskedéssel, vallásoskodással megfűszerezve. Ezt tette Jób három barátja. Aztán jött a negyedik, Elihú, aki keményen szólt az előzőkhöz, a vádlókhoz, de annál szelídebben a szenvedő Jóbhoz. Mióta várta ezeket a szavakat Jób! Mióta várja ezeket a szavakat egy ismerősöd, barátod, szomszédod, vagy éppen családtagod? Hívd segítségül az Urat, hogy tudd levetkőzni az álszentségből eredő hívősködő magatartást, s ereszkedj le a megsebzett, vagy éppen önmagát marcangoló emberhez, és mondd el neki, Elihúhoz hasonlóan (6. v.): „én sem vagyok különb nálad, én is olyan gyarló ember vagyok, mint te. Csupán annyi a különbség, hogy én elfogadtam az Úr Jézus közbenjáró, és megbocsátó szeretetét. Neked is ennyit kell tenned, elfogadni a felkínált kegyelmet, s többé nem árthat neked sem a vádoló”. Ha így tudsz közeledni a bűnteher alatt szenvedőhöz, hasznos szolgája lehetsz Istennek, Aki előtt számot kell adni majd!

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!