2017. január 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus mindenek felett áll

– Mk 2:23-28; Kulcsige Mk 2:28

A farizeusok folyamatosan vádfelületet kerestek Jézus személyében, tevékenységében és tanítványaiban. Igyekeztek közelébe férkőzni, de szándékaik mindig hamisak voltak. Kérdéseik által csapdákat állítottak Jézusnak, meglátásaikban elhamarkodottan pálcát törtek felette. Mai igénkben a szombat megsértésével vádolták meg Jézus tanítványait, mert azok kalászokat tépdestek az út menti gabonaföldekről éhségük csillapítására (Mt 12:1). A tanítványok cselekedete nem minősült lopásnak a mózesi törvény szerint (5Móz 23:26); mégis törvénysértésnek tűnhetett, mivel szombatnapon tiltva volt a gabona aratása (2Móz 34:21).
Jézus egy ószövetségi történetre utalva válaszolt a vallási vezetők kérdésére, és felmentette tanítványait az alaptalan rágalmazás alól (1Sám 21:1-7; 22:6-23). Mivel ők szőrszálhasogatóan igeszerinti életre törekedtek, Jézus éppen igével válaszolt panaszukra. Dávid királynak, a Messiás előképének a példája által tanította meg őket arra, hogy a szombatnap az emberért adatott. Isten az élet védelmére és javára rendelte azt népének. Az Emberfia (Dán 7:13) ura a szombatnak, és jogában áll értelmezni a szombat törvényének betartását.
Vádoltak-e már meg alaptalanul? Hogyan reagáltál? Eszedbe jutott-e, hogy Jézus minden felett Úr, és ő „világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít” (Zsolt 37:6)?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

A gyűlölet megvakít

– 1Jn 2:7-11

A Krisztust követő igazi tanítványok egyik jellegzetessége, hogy egymást szeretik (Jn 13:35). Ilyen szeretetteljes kapcsolatot ápolsz tanítványtársaiddal? Ezzel nem okozol botránkozást (10. v.). Nem az számít elsősorban, amit mondunk, hanem az, ami a belső valóság (9. v.). Az Úr Jézus tudja, hogy nem lettünk tökéletesek az egymás iránti szeretetben, de azt is, ha kifelé törekszünk a sötétségből... (8. v.). Ki szoktad fejezni a szereteted? Akkor világosságban jársz! Ez az igazi megvilágosodása az elmének.
Milyen a gyűlölet? A 11. vers választ ad: „a sötétségben jár...” Biztosan tapasztaltad már, például egy áramszünet során, milyen érzés vakon botorkálni a házban, világító eszközt keresve. Az ágy sarkába belerugtál. A padlón hagyott dolgokban majdnem felbotlottál. Az ajtót körbetapogatva kerested a kijáratot, kifelé menet beverted a könyöködet. Rossz fiókot húztál ki.
Hova vitte Kaint a gyűlölet sötétsége? Rátámadt testvérére, Ábelre és megölte (1Móz 4:8). A Krisztus gyülekezete a szeretet képviselője, de a gyűlölet alattomos módon meg akar bújni. Vigyázz, kérj Istentől szemgyógyító írt, hogy láss!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!