2017. június 19., hétfő

DÉLELŐTT | 
Fegyelmezve őket

– Ef 6:1-4

Ha összedolgozunk az Úrral, akkor leszünk összhangban egymással: a szülők legyenek felkészültek a vezetésre, a gyermekek pedig készek az engedelmességre. Mint szülők nagyon fontos, hogy jó irányba haladjunk, hívjunk és mutassunk.
Önmegtagadó életünk legyen ismert gyermekeink előtt. Ahogy magunkat alávetjük Isten igéjének, úgy várhatjuk tőlük is ezt az önfegyelmező magatartást. A fegyelem nem kellemes érzéseket szül, hanem jó gyümölcsöt terem. Ne gyermekeink kívánságát akarjuk kielégíteni, hanem Isten igéjének igyekezzünk megfelelni. Engedelmességben járatott gyermekeink nem veszítenek. Amikor majd az engedelmesség meghozza a maga termését, akkor fogja a Krisztus szerint nevelő szülő elnyerni gyermeke tetszését. Az ige szerinti fegyelmezéssel Isten áldását borítékoljuk gyermekeink számára. Legyünk készek e nemes feladatra!
Mit biztosítunk gyermekeink számára: amit Isten kínál, vagy amit ők kívánnak?
Tudjuk-e a fegyelmezésnél nem csak a szabályt behajtani, hanem a szeretetet is gyakorolni?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Elhívástudat

– Ám 7:14-17

Ámósz ugyanolyan ember volt, mint mi: kísérthető. Rivális, felbujtó, ellenség, látnok, próféta és még mennyiféle ruhát próbál ráerőltetni Ámószra a kísértő, hogy kétségbe ejtse, vagy rávegye, hogy elbizakodjon. Lelkünk ellensége ugyanazt a taktikát próbálja velünk is: megijeszt, vagy hízelegve megdicsér. Szomorú, hogy emberek jó vagy rossz véleménye miatt még megalkuvásra, meghátrálásra, képmutatásra is hajlandók vagyunk. Hangosan imádkozunk a gyülekezetben, meg verset is mondunk, csak hogy a komoly hívők közé soroljanak. Nyilván sokak számára nagyobb dicsőség prófétának lenni, mint egyszerű munkásnak, így hát azon dolgozunk, hogy elismerjenek. Ámószt egyáltalán nem érdekelte, hogy a királynak vagy a papnak milyen véleménye van róla. Pál apostol mondja: „tudom kinek hittem…”, ezért „nem tanácskoztam testtel és vérrel…”. Isten elhívását nem úgy töltheted be, ha szerepjátékokat játszol, vagy szellemi nagyságokat próbálsz utánozni. A Teremtőnek veled is egyéni, személyre szabott terve van. Ezért ahelyett, hogy a lelki óriások árnyékában húzódsz meg, keresd a Mindenható árnyékát (Zsolt 91:1), ott majd meghallod a kérdést: „Kit küldjek el?” (Ézs 6:8).

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.