2017. május 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Az evangélium szolgálatában

– ApCsel 20:32-38

Napjainkban olyan időket élünk, amikor az evangélium szolgálatára egyre kevesebben vállalkoznak. Úgy néz ki, hogy nem sokat változott a helyzet az utóbbi 2000 esztendőben, hiszen az Úr Jézus egy adott pillanatban így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9:37). Ennek a hátterében az van, hogy a munkásnak rá kell tennie magát az oltárra, hogy jó illatú áldozat legyen. El kell égnie, mint egy gyertya, az evangéliumért. Ez a munka látványosságmentes. Földi kincseket szerezni ebből? – ki van zárva! Pál apostol a sikeres életét felszámolta, s napszámos munkát vállalt a maga fenntartásáért és mások segítéséért. Róla lehet tudni, hogy hányszor volt börtönben, hányszor volt megbotozva (2Kor 11:22-31).  De nem tudjuk, hogy mennyi volt a fizetése! A már említett Páska testvér immár több mint hat éve nem tudja, hogy mi a szabadnap. De az évek során több száz életet mentett meg, s ha kérdezed, ő se tudja, hogy mennyi a fizetése, csak annyit, hogy amit Krisztusért teszel, az megmarad.

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Személyválogatás nélküli intés

– Gal 2:11-14

A lelki vezetőket sokan szeretik kritizálni, de kevesen veszik a bátorságot arra, hogy tévedésükben helyre állítsák. Pál felismerte, hogy a képmutatás gyakorlása lerombolhatja a virágzó antiokhiai missziót. Nem jó az, ha a lelki vezető tekintélyvesztése ürügye alatt képmutató gyakorlatot hagyunk elburjánzani egy közösségben. Hány virágzó missziót rántott magával a vezető megosztott lelki élete, vagy ki nem javított bűnös szokása. Mikor egy vezető már nem inthető, minden rátermettsége ellenére sem alkalmas a szolgálatra. Szomorú az, amikor vele együtt képmutatóskodnak a többiek is. Az elöljárók képmutatása szolgáltatja az első számú okot a fiatalabb generációk kiábrándulására a keresztyén világban. Nem elég, hogy Pál kész volt megmondani és orvosolni a helyzetet, de a Lélek indítására még a Szentírásba is belefoglalta az incidenst. Sehol nem olvasunk a Bibliában arról, hogy Péternek „leesett volna a gyűrű az ujjáról”, sokkal inkább megerősödött a pogánymisszió és az ő tekintélye sem csorbult. Az intés, Isten műtő beavatkozása a hívő ember életében.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.