2017. március 14., kedd

DÉLELŐTT | 
Szabadításra várva

– JSir 3:1-26

Amikor szenvedünk, keressük azok bizonyságtételét, akik hasonló helyzeteken mentek át. Jeremiás úgy beszélt magáról, mint aki „nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt”. A próféta őszintén leírta, amit érzett. Keresetlen szavakkal kitárta összetört szívét. A szenvedés nyomán elcsüggedt benne a lélek. Ezt is leírta számunkra. De aztán meggondolta magát, és elkezdett reménykedni az Úrban. Feltekintett Rá, és eldöntötte, hogy várja az Ő szabadítását. Hangulata és imája azonnal megváltozott. Már nem volt nehéz a nyomorúság sem, élvezte azt, hogy várhat az Úrra, és kimondta a remény szavait: „nem vet el örökké az Úr”. Bátran szegezi a kérdést ma nekünk, akik hajlamosak vagyunk a sopánkodásra: „Miért siránkozik az élő ember? Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!” (39- 40. v.).
Mit teszünk, míg Isten szabadítását várjuk? Kövessük a síró próféta példáját, és a nyomorúság idején keressük még buzgóbban az Urat, térjünk meg hozzá, mert ő nem „szíve szerint alázza és szomorítja az embereket”.

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Baráti látogatás

– Jób 2:11-13

Nagyon sok betegségnek a bűn az oka. De van olyan próba is, ami nem a bűn következménye. Ilyen volt a vakon született ember esete is. Jóbot sem a vétkei miatt éri a próba. Milyen jó, ha a nehéz helyzetben vannak együtt érző barátok. Ilyenkor a hallgatással is lehet vigasztalni. De Jób barátai azt kérdezik, amit a tanítványok: Mi az oka? Ki az oka? Helyesebb lenne azt kérdezni: Mi a célja? Van olyan próba, aminek az okát itt a földön nem fogjuk megtudni, de a célját megérthetjük. Az egyik célja a próbának, hogy kiderüljön számunkra, és mások számára is az, amit Isten úgy is tud, hogy tiszta szívből szeretjük-e Őt, vagy csak az áldásai miatt. A másik célja, hogy a hitünk kipróbált legyen. A hit milyensége nem a jólétben, hanem a próbákban mutatkozik meg. Aki azt hiszi és hirdeti, hogy Isten gyermekeit soha nem érheti próba, az előbb vagy utóbb csalódni fog. Isten a kitartó hitet már a földön megjutalmazza, odaát a menny dicsőségében pedig örök élettel várja hűséges, kitartó szolgáit. Jelentsen ez bátorítást mind a szenvedőknek, mind a vigasztalóknak.

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.