2017. november 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
A feledékenység képe

Igehely: Jer 18:13-17; Kulcsige: Jer 18:15 „Engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton.”

Igen borzalmas dolog a hűtlenség, a feledékenység, az elhagyás! Lassan, fokozatosan, kis lépésekkel kezdődik! A gondolat és érzelemvilágunkban jelentkezik először. Aztán átalakítja időbeosztásunkat, figyelem- és energiagazdálkodásunkat. Kihat áldozatvállalásainkra is. Céljaink is módosulnak. Így van ez a házasságban, de az Istennel és igéjével való kapcsolatunkban is. A különböző népek hűek vélt vagy valós értékeikhez, hagyományaikhoz, hitrendszerükhöz, szokásaikhoz. Olykor már bosszantó módon. A természet a hűség, a kitartás számtalan meggyőző és megható példáját tárja elénk. Amikor pedig ez megváltozik, gondba esünk! Elvárjuk, hogy a gleccserek ne olvadjanak el, a vastag és hatalmas kiterjedésű jégtakaró mérete ne csökkenjen. Elvárjuk, hogy a patakok, folyók, tavak vize ne tűnjön el. Felháborodunk, ha a folyóvizek, az árhullámok túllépik természetes határaikat. Mégis az élő, igazi Istent és törvényét elhagyta, elfelejtette a választott népe! Engedtek a kísértésnek, az idegen hívogatásoknak. Elhagyták a bevált helyes és jó utat az egyenetlenért, a tisztátalanért. Ravasz hazugságokat hallgattak és kedveltek meg. Elhitték és követték azokat. Mindez azért történt, mert nem elégedtek meg Istennel, igéjével és cselekedeteivel. Ezért Isten is elfordul tőlük, elfelejti őket a harc, a katasztrófa napján. Engedi őket legyőzetni, szétszóratni. Országuk iszonyatossá, pusztává lett, még a szemlélők is elborzadtak. Fejüket csóválják. Látványát nem felejtik el!

Ki jut először eszünkbe a bajban? Eszünkbe jutnak-e a helyzetünkre illő igék? Mikor felejtettünk el utoljára imádkozni?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Jó szív, jó száj, jó tettek

Igehely: Lk 6:43-49

A szívből származó gyümölcsök a szavak és a tettek. Jó szívből csak jó gyümölcs terem. A tanítás alkalmazása a házépítő ember példázatában található. Három feltételt említ az Úr: „aki Hozzám jön”, „hallja a szavamat” és „cselekszi, amit mondok”.

A Hozzá jövetelt sokan összetévesztik azzal, hogy „aki az Úr házába jön”, „aki az énekkarba jön”, „aki az ünnepélyre jön”, vagy „aki az Úr asztalához jön...” Még az sem elég, ha valaki „a Bibliához” jön, mert jöhetsz a Bibliához, miközben nem jössz az Úr Jézushoz! Mit jelent Krisztushoz jönni? Nem elég rá gondolni. Nem elég imádkozni Hozzá. „Teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből”, a teljes odaszánásod mutatja, hogy Jézushoz jöttél.

Meghallani Jézus szavát csak nyitott szívvel lehet. Vannak, akik csak a lelkipásztor hallják, pedig ő Jézus üzenetét tolmácsolja. A jó halláshoz távolítsd el a zavaró hangokat. „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait.” (1Kor 2:14) A ház, amely sziklára épült, az az élet, amely Jézus tanításához igazodik. Jézus a fundamentum. Ennek a vihar nem árthat. Az alap, amely mélyen rejtve marad a szemek elől, a viharban mutatkozik meg, mennyire erős. Készülj fel a nehezebb napokra!

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”

Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.