2017. november 6., hétfő

DÉLELŐTT | 
Gondolkodói bizonytalanság

Igehely: Préd 3:16-22: Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”

A Prédikátor könyvének íróját, ha nem ismernénk, azt mondhatnánk, hogy egy pesszimista, az életben csalódott ember. Salamon királyról ezt azonban nem lehetett elmondani. A Prédikátor könyvében egyszerűen bemutatja azt, hogy milyen semmi ez a világ és maga az ember is. Sok mindent elérhet valaki ezen a világon: bölcsességet, gazdagságot, sikert stb. Mindezek ellenére, ha az örökkévalóságra gondol, Isten nélkül valóban egy bizonytalan állapotban él. Mi lesz a lelkével a földi élete után? Ki tudhatja erre a feleletet?

Isten az, akinél a felelet megvan. A Biblia, Isten beszéde, világosan bemutatja azt, hogy az ember léte nem fejeződik be e földi élettel. Lehet Istennel tölteni az örökkévalóságot, vagy a pokolban gyötrődni. Aki Istennel él ezen a földön, az vele fog élni az örökkévalóságban. Aki elutasítja Isten imádatát az életben, azt Isten utasítja el a halála után!

Mit mond a Biblia az ember halála utáni életéről? Mi tehet bizonytalanná egy embert a halál utáni élettel kapcsolatban?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Megerősödés a belső emberben

Igehely: Ef 3:14-21 „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: * adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva Kol 1,23 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; Kol 2,2 és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. Kol 2,9 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Az igeszakaszunkat megelőző igeversekben Pál apostol nagy örömmel és hálával számol be arról, hogy Isten megvilágosította előtte az evangélium titkát, és az Úr méltatta őt arra, hogy ezt hirdesse a pogányok felé. Az efézusi gyülekezet Pál munkássága nyomán jött létre, és egy nagyon mély szeretetkapcsolat kötötte össze őket. Az apostol munkájának a keresztmetszetét látjuk, amikor búcsúzik az efézusi vénektől, és belepillanthatunk abba az áldozatos szolgálatba, amelyet az efézusi gyülekezetben végzett. Pál vágya az volt, hogy a gyülekezet hatalmasan erősödjön meg a belső emberben. Ez létfontosságú a további fejlődéshez és megmaradáshoz.

Imádkozzunk azért, hogy az Úr bennünket is tegyen ilyen imádkozó emberekké, akik törődnek mások lelki fejlődésével!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 12:15–21; Kulcsige: Mt 12:18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.”

Jézus a küldetése által a próféciákat teljesítette be. Bárhova ment, összegyűlt a tömeg, „ő pedig meggyógyította mindnyájukat.” Azonban megparancsolta nekik, hogy ,,ne fedjék fel, kicsoda ő.” Ezt nem félelemből tette, hanem azért, hogy: „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált.”