2017. szeptember 8., péntek

DÉLELŐTT | 
A rokonság kötelez – de mire?

Igehely: 2Krón 18:1-7.28-19:3; Kulcsige: 2Krón 19:2 „Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja.”

Jórám, Jósáfátnak, Júda királyának fia feleségül vette Aháb, Izrael királyának egyik lányát (2Krón 21:6). Mai kifejezéssel a két király apatárs lett. Megszokott volt, hogy a királyi családok között (érdek) házasságok köttettek. Tele van a történelem ilyen példákkal. Mai igeszakaszunk csattanóját Jéhú próféta szájából halljuk, amikor Jósáfátot megfeddi bölcstelenségéért: „A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned?” Ki volt az, aki gyűlölte az Urat? Nem más, mint Jósáfát apatársa, Aháb. Kemény beszéd ez? Fület sértő, lelket háborgató…? Ahábról elég, ha annyit tudunk, hogy Izráel szellemi és erkölcsi megrontója volt (1Kir 18:17-18). Szidóni felesége, Jézabel elérte azt, hogy az egész északi királyságban meghonosodjon a bálványkultusz és az okkultizmus. Illés próféta egész életében ellenük harcolt. Hát ők lettek az Úr gyűlöltjei, akikkel Jósáfátnak sem lett volna szabad barátkoznia. Milyen elvek alapján keresünk barátokat, és tartunk fent kapcsolatokat? Komolyan vesszük (még) azokat az igéket, amelyek házasságkötésről, sógorságról, üzlettársi kapcsolatokról stb. beszélnek?

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Beszélje az én igémet igazán!

Igehely: Jer 23:25-32 „Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! Meddig tart még ez? Mit forgatnak a hazugságot prófétáló próféták a fejükben, mikor saját szívük csalárdságát prófétálják? El akarják talán feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan Baal kedvéért őseik is elfeledték nevemet? Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – így szól az Úr. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly? Jer 5,14 ; Zsid 4,12 Ezért rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik egymástól lopkodják igéimet! Jer 14,15 Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr –, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr.”

A hamis próféták nem csak ma, hanem Jeremiás idejében is igen nagy veszélyt jelentettek az amúgy is eltévelyedett népre nézve. Olyan ígéreteket tettek, és olyan álmokról tanúskodtak az Úr nevében, amelyek tetszettek a népnek, de amik nem az igazságos Isten végzéseit hirdették, hanem az emberi kívánságoknak kedveztek. Isten viszont nem hagyta megtéveszteni az övéit, hanem figyelmeztette őket igaz prófétáin keresztül. Jeremiás is betöltötte ezt a küldetést, és leleplezte az ámítók hazugságait. De honnan ismerhetők fel a hamis próféták? Mindenekelőtt el akarják feledtetni a néppel Isten nevét, és egy hamis istent ajánlanak, Baált, aki az emberi mértéktelenséget és fajtalanságot hirdeti. Beszédük nem igazolódik be, álmaik, amelyeket kijelentésnek tekintenek, Isten igazságainak ellent mondanak. Az Úr ítélete viszont nem kerüli el őket: rátámadok az olyan prófétákra - így szól az Úr. Ismerjük-e eléggé Isten igazságát ahhoz, hogy ne csapódjunk be, amikor tévtanokat hallunk? Tartsunk ki az igaz tanítás mellett akkor is, ha áld, akkor is, ha figyelmeztet!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.