Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Vannak, akik élvezettel vétkeznek (legalábbis azt mutatják). Mindenféle intést megvetnek, és csak azért is tovább mennek a bűn útján. Szinte teljesen hiábavaló a nekik hirdetett örömhír. Vagy mégsem? Viszont, amikor valaki rádöbben arra, hogy a bűn egy átkos állapot, ami megfoszt szabadságtól, örömtől, áldástól, egészségtől és örök élettől, akkor valamit tennie kell. Az evangélium szerint ebből a halálos csapdából egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani. Az Emberfiának van hatalma megbocsátani bűnöket a földön. Csodálatos érzés, ha emberektől nyerünk bocsánatot, de még nagyobb kincs, ha a Megváltó ajkáról halljuk: megbocsátottam neked, bízz bennem, találj nyugalmat nálam. Nem kevesen vannak, még gyülekezeteinkben is, akik bár kérték bűneik bocsánatát Istentől, még sincs bizonyosságuk, hogy elnyerték volna. A bűnbocsánat ajándék Isten részéről, és bizalom kérdése az én részemről. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket...“ (1Jn 1:9). Hiszed ezt? A bűn halálos állapot, a bűnbocsánat viszont száz százalékos valóság. Ezért hirdetjük a bűnök bocsánatát. (ApCsel 13:38)
Boros Róbert
Mások terhét hordozó gyülekezet
Igehely: ApCsel 11:27-30; 12:25
A megjövendölt éhínséget nem lehetett megállítani, de a nagy szükségben levő testvéreken lehetett segíteni. A jeruzsálemi gyülekezet, ahol a hívek olyan szépen megosztották egymással javaikat, hogy nem volt egyetlen szűkölködő sem közöttük, most egy igen nagy megpróbáltatás előtt állt. A zsidók történésze, Josephus Flavius, említést tesz erről a többéves éhségről, mostoha időjárásról és gyenge termésről, amely sokak életébe került.
Az antiókhiai testvérek készek voltak gyakorlatba ültetni e biblikus alapelvet: „Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját” (Gal 6:6). Isten képes anyagi áldozatainkat lelki áldásokra fordítani, mi viszont képesek vagyunk a lelki áldásokat anyagi javainkkal meghálálni. Az antiókhiai tanítványok elhatározták, hogy mindnyájan annyit adnak, amennyit csak tudnak a Júdeában lakó testvéreknek.
Mekkora kiváltság és mekkora áldás, amikor az Istentől kapott javainkat másokkal is megoszthatjuk! Szoktad-e ezt rendszeresen gyakorolni?
Deák Zsolt
