2018. április 26., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Gondoskodik az egyházról

Igehely: Mt 23:37-39; Kulcsige: Mt 23:37; Ef 5:29 „Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat.”

Mind a két hasonlat nagyon találóan mutatja be, hogyan gondoskodik Isten az egyházról. A csibéit szárnya alá gyűjtő és oltalmat adó tyúkhoz történő hasonlítás nagyon jó, de manapság egyre kevesebben látnak ilyet, így talán a gondoskodás nagyságát sem értik meg teljesen. A maga testét tápláló és gondozó ember viszont annál többet mond ma. Ha fizikailag teljesen normális és elfogadott testünk táplálása, ápolása és gondozása, akkor lelkileg, miért lenne ez másképp. „Ti pedig Krisztus teste vagytok és egyenként annak tagjai” (1Kor: 12:27) ami azt jelenti, hogy ha azok vagyunk, akkor gyülekezetileg és egyénileg részesülünk testi, lelki táplálékban és gondoskodásban. Feltételes módban mondtam (írtam), mert ez rajtunk is áll. Jézus ugyanis azt mondta, hogy „hányszor akartam”, „...de ti nem akartátok”. A döntés ma is a tied. Akarod? Engedelmeskedsz? Ha igen, Isten csodálatos gondoskodásában és bőséges áldásaiban lesz részed. Ő ma is szerető Isten, aki összegyűjteni és gondot viselni akar (Hós 11:1-4). Ha hagyod, ő ma is megteszi! Hálás vagy a megtapasztalt isteni gondviselésért?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

Csak imával és böjttel

Igehely: Mt 17:14-21

A tanítványt is érheti kudarc. Kilencen - Mesterük és három társuk távollétében (Jézus megdicsőülése) – sikertelenek a démonűzésben. A kudarc oka: a kishitűség. A „mustármagnyi hit” kifejezéssel az Úr arra kívánja eszméltetni övéit, hogy a hit egy új életformába való átlépés (Mk 4:30-32a; Mt 16:24-25), amelyben a hívő a jövendő világ erőiből él (Zsid 11:1; 10:37-38a). Ez a hitből való élet több, mint az Úr áldásaiban érzelmesen örvendő élet… Ez a hit próbatételeket kíván (Jak 1:3), hiszen növekednie kell (Lk 17:5); ahogyan a közmondás tartja: „teher alatt nő a pálma”. Ennek fényében érthető a 21. vers („imádságra és böjtre” indító) megjegyzése; hiszen ha a Jézus nevében való hit nem végzi el a munkát, az ima és a böjt sem űzi el a démonokat. De elűzi a kishitűséget. A böjtöléses ima valódi ereje abban áll, hogy – az önmegtagadáson keresztül (Tit 2:12-13) - megalázzuk magunkat (Jn 3:30). Így mélyül kapcsolatunk Istennel (Jn 15:4a) – „míg kiábrázolódik bennünk a Krisztus” (Gal 4:19b). Így – vele, általa – már „minden lehetséges” (Mk 10:27).

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.