2018. december 31., hétfő

DÉLELŐTT | 
Nem maradtál adós?

Igehely: Préd 5:1-6 (5:2-7); Kulcsige: Préd 5:3b „Teljesítsd, amit megfogadtál!”

„Kevés beszédű légy!” Ez a jó tanács érvényes akkor is, ha emberekkel beszélsz, és akkor is, ha Istennel. Az Úr Jézus figyelmeztet a farizeusok imádságainak hiábavalóságára, akik azt hitték, hogy bőbeszédű imáikért hallgattatnak meg. Talán ma is vannak ilyenek. Mások az egymással való kommunikációban van felettébb felvágva a nyelvük. A bőbeszédűségük mögé gyakran épp a mondanivalót rejtik el: sokat beszélnek, de keveset mondanak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” (Péld 18:21)

A beszédnek a tartalma is, a tartama egyaránt fontos. Ádámi természetünk élvezi a rágalmazó hírek hallgatását és terjesztését. Ez a gonosztól származik, akik hazugság atyja (Jn 8:44). „Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr!” (3Móz 19:16). Azt mondd tehát, ami igaz, amit szükséges, és amit megfelelő lelkülettel el tudsz mondani. „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol 4:6). Másképp jobb, ha a válasszal adós maradsz!

Borzási István

DÉLUTÁN | 

Ó és Új egybefonódva

Igehely: Mt 13:47-52

„Megértettétek mindezt?” – kérdezte Jézus. Az Ő számára sohasem volt túl terhes részletesebben elmagyarázni a tanítást, ha szükséges volt. Legyünk türelmesek, ha az evangéliumot ismételni kell.

A tengerbe vetett háló példázatának záró szavai egy külön példázat: arról a „gazdáról” szól, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. A tanítványok ezek a gazdák, akik „megtaníttattak a mennyek országára”, és hasonlítanak ahhoz, akinél az „éléskamrából” előhozott új és ó az idei és az előző évi termést jelenti. Nem lenne helyes, ha az előző év termése a csűrben vagy a pincében maradna: azokat (is) el kellett fogyasztani. Alkalmazva ezt, a tanítványoknak nemcsak az ószövetségi írások alapján kell szólniuk (ez az ó), hanem annak alapján is, amit Mesterüktől hallottak és láttak (ez az új). Azok igazolják, hogy Jézus Krisztus a Szabadító, a megígért Messiás. Az újjászült hívőknél Isten nem érvényteleníti azok régi képességeit, ismereteit, adottságait, hanem felhasználja az új ember építésében. Így az ó és az új Isten országának szolgálatába kerül.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”

Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.