2018. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Végre újra szólt az ÚR

Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:2 „Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”

Lukács evangélista számára annyira fontos volt Jézus Krisztus hírnökének és útkészítőjének nyilvános fellépése, hogy akárcsak a Megváltó születése esetén, ez alkalommal is megadta az esemény világtörténeti időpontját és ker. A felsorolt uralkodók nevei nem csupán János szolgálatának kezdetét hivatottak jelezni, hanem segítenek megérteni Bemerítő János szellemi nagyságát. Ha az említett uralkodók a legnagyobb tekintélyt mondhatták magukénak az országban, János még nagyobb tekintéllyel állt elő. A pusztából jött ugyan, de a pusztában Isten szava szólt hozzá. Ő pedig engedelmes szolgaként továbbadta a kapott üzenetet.

Ma, amikor a gyülekezetek azon gondolkoznak, hogy milyen módszerekkel szólítsák meg az embereket, és hogyan juttathatnák el hozzájuk az evangéliumot, elgondolkozhatunk azon, hogy János nem használt különleges módszereket, egyszerűen csak a megtérés üzenetét hirdette. Semmi mást nem kellene ma sem tenni, csak figyelni Istenre, aki szól, mondani azt, amit mond, és tenni, amit kér.

Te meghallottad-e már Isten szavát? Kész vagy tenni azt, amit személyesen neked üzen az Úr?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az újév reménysége

Igehely: Ézs 43:11-21

Egyedül az Úr az Isten és rajta kívül nincsen más! Minden hatalom az ő kezében van. Páratlan támasz, barát, de rettenetes ellenség (kezéből senki meg nem szabadíthat). Atyád, királyod és támaszod ő már neked? Ha igen, akkor csodálatos biztatás az ő Istensége és hatalma a jövőre nézve is: Mert emlékezhetünk az ő szabadítására, tanúi vagyunk nagyságának. Minket is kihívott a fogságból, a messzi távolból, hogy közel valókká legyünk, és ehhez számára nem volt semmi lehetetlen. Viszont a jelen sokszor lelki pusztához hasonlít személyes, családi vagy éppen gyülekezeti szinten. Nem kell a múltban élni (de hitet abból kell meríteni), és csak siránkozni, hogy akkor mi volt. Mert Isten a jövő Istene, aki mindig újat cselekszik! Csak hittel meg kell ragadni ezt. Ezért az igazságért, hadd jöjjünk bátran és imádkozzunk: „Mindenség Ura, kérünk, készítsd az utat a járatlan helyeken (a jövőben), és öntsd ránk Szentlelked életadó vizét, szerezz magadnak népet Uram, hogy több száj és szív dicsérjen téged!”

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?