2018. január 20., szombat

DÉLELŐTT | 
Jót tenni mindig szabad

Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”

Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz). A zsinagógában a sorvadt kezű beteg láttán a farizeusok és írástudók – ismerve Jézust – előre számoltak azzal, hogy a szombat ellenére gyógyítani fog, és ezzel az ő felfogásuk szerint megszegi a szombattörvényt.

Jézus Krisztus tisztában volt gondolataikkal. Érdemes megfigyelnünk, hogy a gyógyítást megelőzően feltett kérdése élesen világít bele a farizeusi kegyesség sivárságába. A farizeusoknak ugyanis eszükbe sem jutott, hogy akinek megvan az ereje és lehetősége a másik emberen való segítésre, és pusztán a szombat miatt nem segít, az nem megszentelte, hanem kegyetlen kegyességével megszentségtelenítette a szombatot. Nem csoda, ha erre a hihetetlenül tiszta, találó, de éles diagnózisra Jézus ellenfelei eszüket veszítették, és a józan érvek helyett az erőszak útjára igyekeztek lépni: akit képtelenek voltak meggyőzni, azt el akarták tenni láb alól.

Mi fontosabb számodra: vallási előírások merev betartása, vagy segíteni a bajba jutottakon? Milyen jót tehetnél másokkal a mai nap folyamán?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Mindenki forrása

Igehely: Zsolt 87

Sion hegye, Isten városa, Egyiptom, Babilónia, Filisztea, Tírus, Etiópia – a Zsoltáros számára ez jelentette az ismert világot. Mi tudnánk még folytatni a listát, sokáig. Töredezett világban élünk: mindenkinek van egy kis sarka, élettere ezen a nagy bolygón, amit nekünk formált a Teremtő. Visszatetsző, amikor valaki azt képzeli – netán el is mondja, hogy országa, vagy éppen személye körül forog a világ; hogy hozzá kell másoknak igazodni (ha jót akarnak). Természetesen hatalmasat nevetünk az ilyeneken.

Egészen más a helyzet, ha Isten mondja ezt valamiről. Isten városa, Sion lehet kicsiny, eltörpülhet Egyiptom és Babilónia mellett – valahogy mégis ott van a szülőhazája a népeknek (6). Valahogy onnan táplálkoznak mindannyian: „minden forrásom belőled fakad” - éneklik az ószövetségi bizonyságtevők. Nekünk is van miről énekelni. Énekeljünk mi is! Például ezeket: „... e forrás ered Golgotán... Egy forrás van, mely bűntől megtisztít...” Csak egy forrás – s ez mindenki forrása.

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.