2018. november 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Ősz végi gyümölcstelen fák”

Igehely: Júd 8-13; Kulcsige: Júd 12b „Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.”

Szomorú látvány, főleg ősszel a gyümölcstelen fa. Egész évben foglalta a földet hiába. Árnyéka alatta sem növekedhetett semmi. Hiába szívta a vizet és a tápanyagokat a földből. Tavasszal kizöldült, mint a többi fa, és megadatott neki is minden feltétel a gyümölcsterméshez. Előtte volt az egész nyár és ősz, mindhiába. Júdás levelében arról olvasunk, hogy a gyülekezetben is vannak ilyen személyek. Valahogy „belopózkodtak”, de életmódjukkal megtagadják az Urat, Jézus Krisztust. Csak kihasználják a gyülekezetet, de ők nem adnak másnak semmit. Nem értékesítik a hallott igét. Ahogy a gyümölcstelen fákra szomorú sors vár, éppúgy az ilyen terméketlen hívőkre is.

Isten ad még időt a megtérésre. Gondolkodjunk el azon, hogy volt-e olyan időszak az életünkben, amikor ott volt az ideje a lelki gyümölcstermésnek, de valahogy lemaradt? Isten még türelmes hozzánk, „mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen és éljen.” (2Pét 3:9b) Teremjük hát a Lélek gyümölcsét az ő dicsőségére!

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Hallám a mennyei lények imádatát

Igehely: Jel 5:11-14

János látja a mennyben a nagy angyalsereget és hallja azok énekét, amint a megöletett Bárányt méltatják és dicsőítik. Csodálatos lehet ez a mennyei hangulat! A hangerőből állapítja meg, hogy több tízezren lehetnek az angyalok. De nemcsak az angyalok méltatják és dicsőítik Jézust, hanem a menny és a föld minden egyes teremtménye felismeri az örökkön örökké élőt, és tisztelik őt. Íme, beteljesedik, amit a Filippi 2:10-ben olvasunk - „ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké.” Ez a kép, amit János látott és hallott, még ezután fog beteljesedni. Hogyan készülünk mi erre az eseményre? Csatlakoztunk már azok csoportjához, akik tisztán és igazán örvendeznek a Bárány előtt, akik már most vallják, hogy Jézus Krisztus Úr az életükben? Ők azt is tudják, hogy egyedül a Bárány méltó a dicsőítésre, hisz övé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom.

Éljünk úgy, hogy ezek ne csak ajkunkról elhangzó szavak legyenek, hanem valóság!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Kü­lön­bö­ző kap­cso­la­tok­ban va­gyunk jelen e vi­lág­ban. Ezek közül em­lí­tek né­há­nyat: társ, szülő, gyer­mek, test­vér vagy szol­ga és úr vi­szo­nyá­ban élünk. A Bib­li­á­nak min­den ka­te­gó­ri­á­ra meg­van a ta­ní­tá­sa, hogy a sze­re­pek ne üt­köz­ze­nek, hanem in­kább har­mo­ni­zál­ja­nak. Mint aho­gyan a te­rem­tett vi­lág­ban is meg­van az össz­hang, úgy az em­be­ri tár­sa­da­lom­ban is meg kell, hogy le­gyen. Az egy­ház­ban, Krisz­tus népe közt is nagy ennek ér­té­ke. Az Ószö­vet­ség, de az Új­szö­vet­ség is ren­del­ke­zik azok­kal a ta­ní­tá­sok­kal, amit be kell tar­ta­ni és kö­vet­ni kell.