2018. október 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Szent, igaz és jó” – nem csak Isten?!

Igehely: Róm 7:7-14; Kulcsige: Róm 7:12 „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.”

A törvény nem az ellenségünk, de nem is belépő jegyünk a mennyországba! A törvényt arra akarja Isten felhasználni, hogy rávilágítson az ember bűnére. Lehetetlen irgalomra vágyni, ha előtte nincs őszinte bűnismeret, és őszinte bűnbánat.

A törvény Isten akaratának kijelentése, de nincs ereje megújítani bennünket. Megmutatja a bajt, a betegséget, de gyógymódot nem ad.

Tehát a törvény igaz és jó, csak nem tudjuk betartani, ezért van szükségünk a kegyelemre. Csak a kegyelem, semmi más, nem az okoskodásunk, a szabályaink, a törvényismeretünk. Csak kegyelemből van üdvösségünk, hit által, semmi más nem ment meg bennünket!

Jézus Krisztus egy újfajta viszonyulást mutatott be a törvényhez, amelynek az a feladata, hogy úgy segítsen az emberen, hogy közbe ne tegye őt rabszolgává (Róm 7:4). „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Gedeon felmagasztalása

Igehely: Bír 6:10-16

Heti sorozatunkban Gedeon a következő személy, akit Isten felmagasztal. Miért épp Gedeon? Nem tudjuk, csak sejtéseink vannak. Gedeon sok szempontból alkalmatlan volt a bírói tisztségre. Ő, mint Izráel szabadítója? A családja bálványimádó (25. v.). Félve menti a menthetőt (11. v.). Keserű, telve panasszal és zúgolódással (13. v.). Nem hisz igazán Istenben és ígéretében (14 - 16. v.). Kevésnek és gyengének látja önmagát (15. v.). Az Úr mégis bátor vezetőt formál belőle. Őnála nincs lehetetlen!

Isten elfogadja Gedeon ingatag hitét, és megerősíti a kért jelek által. Az Úr utasításait követve Gedeon győzelemre vezeti a népet, így részesül köztiszteletben. Izráel bírájává, szabadítójává kellett válnia. Az Úré a dicsőség, és Gedeont is felmagasztalja.

Gedeon jellemzésének pontjait olvasva, talán magunkra ismerünk. A kérdés csupán az, hogy rászánjuk-e magunkat és követjük-e az Úr utasításait a lelki növekedésben, a szolgálatban, a gyermeknevelésben, a jövőalapozásban, a gyarapodásban. Az Úrra figyelve éljük életünket, és kérjünk erőt, hogy megértsük és megtegyük utasításait!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”

Jézus meg­je­lent a ta­nít­vá­nyok­nak, ami­kor össze vol­tak za­va­rod­va, ami­kor két­ség és döb­be­net ele­gye ka­var­gott ben­nük. Meg­szó­lí­tot­ta őket, meg­érint­het­ték a ke­zük­kel, sza­va­i­val meg­pró­bál­ta bá­to­rí­ta­ni a meg­ré­mült kö­zös­sé­get. Kü­lön­le­ges le­he­tett azo­kat a se­be­ket érin­te­ni, me­lyek né­hány nap­pal az­előtt Jézus ha­lá­lát okoz­ták, és ame­lyek kö­vet­kez­mé­nye az em­be­ri­ség meg­vál­tá­sa lett.