2018. október 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Szent, igaz és jó” – nem csak Isten?!

Igehely: Róm 7:7-14; Kulcsige: Róm 7:12 „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.”

A törvény nem az ellenségünk, de nem is belépő jegyünk a mennyországba! A törvényt arra akarja Isten felhasználni, hogy rávilágítson az ember bűnére. Lehetetlen irgalomra vágyni, ha előtte nincs őszinte bűnismeret, és őszinte bűnbánat.

A törvény Isten akaratának kijelentése, de nincs ereje megújítani bennünket. Megmutatja a bajt, a betegséget, de gyógymódot nem ad.

Tehát a törvény igaz és jó, csak nem tudjuk betartani, ezért van szükségünk a kegyelemre. Csak a kegyelem, semmi más, nem az okoskodásunk, a szabályaink, a törvényismeretünk. Csak kegyelemből van üdvösségünk, hit által, semmi más nem ment meg bennünket!

Jézus Krisztus egy újfajta viszonyulást mutatott be a törvényhez, amelynek az a feladata, hogy úgy segítsen az emberen, hogy közbe ne tegye őt rabszolgává (Róm 7:4). „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Gedeon felmagasztalása

Igehely: Bír 6:10-16

Heti sorozatunkban Gedeon a következő személy, akit Isten felmagasztal. Miért épp Gedeon? Nem tudjuk, csak sejtéseink vannak. Gedeon sok szempontból alkalmatlan volt a bírói tisztségre. Ő, mint Izráel szabadítója? A családja bálványimádó (25. v.). Félve menti a menthetőt (11. v.). Keserű, telve panasszal és zúgolódással (13. v.). Nem hisz igazán Istenben és ígéretében (14 - 16. v.). Kevésnek és gyengének látja önmagát (15. v.). Az Úr mégis bátor vezetőt formál belőle. Őnála nincs lehetetlen!

Isten elfogadja Gedeon ingatag hitét, és megerősíti a kért jelek által. Az Úr utasításait követve Gedeon győzelemre vezeti a népet, így részesül köztiszteletben. Izráel bírájává, szabadítójává kellett válnia. Az Úré a dicsőség, és Gedeont is felmagasztalja.

Gedeon jellemzésének pontjait olvasva, talán magunkra ismerünk. A kérdés csupán az, hogy rászánjuk-e magunkat és követjük-e az Úr utasításait a lelki növekedésben, a szolgálatban, a gyermeknevelésben, a jövőalapozásban, a gyarapodásban. Az Úrra figyelve éljük életünket, és kérjünk erőt, hogy megértsük és megtegyük utasításait!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.