2018. október 23., kedd

DÉLELŐTT | 
„Embert ültettél nyakunkra”

Igehely: Zsolt 66.; Kulcsige: Zsolt 66:12 „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.”

Az ezeréves magyar történelemben kevés volt a békés időszak. Elnyomás és szabadságharc jellemezte az évszázadokat. Újra és újra megnyilvánult ezekben a szabadság iránti vágy és az elnyomással szembeni belső ellenállás. De ezek közül a küzdelmek közül csak egy volt, ami győzelemmel járt, és hosszabb távon pozitívan hatott az akkor élő nemzedékre: a Bocskai-féle felkelés (1604-1606). Nem véletlen ez sem, hiszen kevés olyan vezetője volt az országnak, mint ő, akinek biblikus gondolkodása és istenfélelme közismert a történelemből. A mai napon is egy rövid, de véres forradalom kitörésére emlékezünk. Egy hatalmas világbirodalom igáját akarta lerázni az akkori nemzedék, ami nem sikerülhetett. De bő három évtized elteltével ez a birodalom „kéz érintése nélkül” szűnt meg, és szabadultak fel az elnyomás alól a közép-kelet-európai nemzetek. Vagyis világos a történelemből (is), hogy Istennek van hatalma „embert ültetni a nyakunkra”, azzal a céllal, hogy magához térítsen minket, és van arra is hatalma, hogy megszabadítson a legyőzhetetlennek hitt ellenségtől. „Áldott legyen Isten” mindezért, és adjon nekünk erőt és lelki látást, hogy felismerjük az Ő céljait és tegyünk bizonyságot szabadító hatalmáról!

Hogyan tudta túlélni a zsoltáros az elnyomást? Mit tett Isten vele?

Balogh Barnabás

DÉLUTÁN | 

A nagy különbség

Igehely: Péld 24:11-20

A jövő a legizgalmasabb területe az emberi gondolkodásnak: mit hoz a holnap? Ez alól nem kivétel a hívő ember sem: minket is érdekel az eljövendő. A különbség, hogy mi az alapvető választ tudjuk: az Úr Jézus világosan megígérte, hogy vissza fog jönni. Először övéit ragadja magához, aztán egy szenvedéssel teli időszak után ítéletet tart a világ felett és „megfizet mindenkinek cselekedetei szerint”. Aztán az újjáteremtett világban folytatódik az élet: az üdvözültek Istennel (mennyország), az elkárhozottak nélküle töltik örök életüket (pokol). Ez az ige nagyon aktuális, amikor a halálra szántak megmentésére biztat. Mi tudjuk, hogy mi az örök sorsuk azoknak, akik még nem fogadták el az Úr Jézustól bűneik bocsánatát és az örök életet, ezért felelősek vagyunk értük. Ez a lélekmentő harc sok küzdelemmel, és kudarccal jár, de „ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel”. Vagyis nemcsak örök sorsunkra nézve van különbség a hívők és a világ fiai között, hanem a földi életben is. Itt is van Segítőnk, nem vagyunk egyedül!

Balogh Barnabás

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.