2018. szeptember 21., péntek

DÉLELŐTT | 
Szentségben és tisztaságban

Igehely: 1Thessz 4:3-9; Kulcsige: 1Thessz 4:4 „Hogy tanuljon meg mindenki szentségben és tisztaságban élni feleségével.”

A házaséletben együtt kell haladnia férjnek és feleségnek a megszentelődés útján. Mint ahogy „Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2:2), úgy az is „Isten akarata, hogy megszentelődjetek” (3). Ez a szakasz arra tanít, hogy a megszentelődést legjobban a paráznaság bűne teszi lehetetlenné. A pogányok (nem hívők) a kívánság szenvedélyével élnek (5). Erről szólnak a pajzán dalok, filmek, reklámok, stb. A szent szó azt jelenti: elkülönített, félretett egy bizonyos célra, itt Isten számára és a házastárs számára. Soha senki más nem veheti igénybe, mert az övé.

Hogy szentségben és tisztaságban tudjon élni szükséges, hogy a Szentlélek beírja a hívő ember szívébe, értelmébe és akaratvilágába, hogy kizárólagosan a házastársáé a teste. Jób mondja: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem” (Jób 31:1 Károli). A bűn érkezésének fokozatai eleitől fogva azonosak: „megláttam... megkívántam... elvettem”, akár az első bűnesetre gondolunk, akár Dávid bukására. A könyörgés és böjt által Isten győzelemre vezet a kívánságok ellen, és megerősít igéje által.

Miért várja el Isten a szentséget és tisztaságot a házasságban? Mit tehetnél ma házassági kapcsolatod építéséért?

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Testvérek lázadása a tekintély ellen

Igehely: 4Móz 12:1-15

Mózes átélte, hogy saját testvérei lázadtak fel ellene. Ürügyet kerestek a házasságában, de az igazi ok az irigység volt, és valóban egyenlőeknek érezték magukat Mózessel. A legnehezebb egy elöljáró számára, ha saját családja nem ismeri el, és tőlük kell elszenvedni a megvetést. A legszelídebb ember, Mózes, nem védte magát az Áron és Mirjám dacoskodása ellen, és nem zökkent ki szelídségéből. Az Úr azonban meghallotta beszédüket, és Ő sietett szolgája védelmére. A Sátán munkája ma is, hogy éket verjen a vezetők közé.

A lázadó lelkületet Isten számon kéri. Mirjám poklos lett az Úr haragja miatt, Áron pedig megalázkodott, és így szólította Mózest: „Uram”. Ezt elkerülhették volna. Az egész gyülekezetnek is kárára volt az eset. Nem folytathatták a vándorutat Kánaán felé hét napig Mirjám poklossága miatt, és ezt mindenki tudta. Mózes kész volt imádkozni Mirjám gyógyulásáért. Van olyan közösség, ahol nem zárul le hét nap alatt a lázadás története, és addig nincs előrehaladás, különösen, ha „Mózes” is kizökken a szelídségből.

Imádkozzunk, hogy az Úr adjon igazi békességet a vezetőink háznépe számára, és az Úr közelségében rendeződjenek soraink!

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.