2019. augusztus 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Az ítélkezők menthetetlenek

Igehely: Róm 2:1-4; Kulcsige: 2:3 „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?”

Pál ezekben az igeversekben leleplezi azt az emberi gyarlóságot, miszerint hajlamosak vagyunk mindenkit bírálni, csak önmagunkat nem. Miközben másokat keményen megítélünk, magunkkal szemben engedékenyek vagyunk. Megengedhetetlen, hogy ember létünkre Istent játsszunk, és mások felett ítélkezzünk azért, amit mi magunk cselekszünk. Az ítélkezők menthetetlensége éppen az ismeretükből fakad. Mert ha kritikai érzékük olyan kifinomult, hogy szakértők mások erkölcsi életének megítélésében, aligha hivatkozhatnak tudatlanságra. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk arról, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, hanem inkább annak tiltását jelenti, hogy mások felett ítélkezzünk, főleg ha önmagunk kárhoztatását elmulasztjuk. Olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy a teológiát rosszra használjuk. Isten jellemére hivatkozunk, főképp jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságára. Azonban ezzel csak azt bizonyítjuk, hogy nem tiszteljük Istent. Isten jóságának célja a megtérés, nem pedig az, hogy ürügyet szolgáltasson a további vétkezésre.

Isten jósága téged mire ösztönöz? Könnyelmű életre vagy megtérésre?

Vajda Miklós

DÉLUTÁN | 

Szolgálj a kapott lelki ajándékokkal!

Igehely: 1Pt 4:10-11

A lelki ajándékokat azzal a céllal adta Isten, hogy szorgalmasan szolgáljunk, sáfárkodjunk velük egymás felé. A sáfár házvezetőként szolgált, és mivel nem volt saját vagyona, ezért uráét használta és osztotta szét, ura akarata és útmutatása szerint. Nekünk sem szabad elfelednünk, hogy a lelki ajándékokat Istentől kaptuk, nem érdem szerint, hanem kegyelemből. Az Isten kegyelme úgy nyilvánul meg a gyülekezetben, ha a hívők gyakorolják a kegyelmi ajándékaikat egymás szolgálatában. „Isten sokféle kegyelme” azt jelenti, hogy ez sokoldalú, változatos és sokszínű. A lelki ajándékokat ne önző nyereségre használjuk, hanem Isten dicsőségére és mások javára. Ne legyünk Isten ajándékainak végállomásai, hanem legyünk csatornák, akiken keresztül Isten kegyelme árad! Ha valaki a prédikálás ajándékát kapta, bizonyosnak kell lennie afelől, hogy Isten szólni akar általa. Az igehirdetőnek meg kell győződnie arról, hogy azt az üzenetet adja át, amelyet Isten a hallgatóinak szán. A szolgálatot alázatosan kell végeznie, hogy minden dicsőség Istené legyen.

Vajda Miklós

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.