2019. augusztus 20., kedd

DÉLELŐTT | 
Igazi otthonunkat Isten készítette el

Igehely: Zsid 11:8-16; Kulcsige: 11:10

Igazi mennyei otthonunkat Isten készítette el – de az ideigvaló, földi otthonunkat is! Eszközül választotta az államalapító István királyt, történelmünk nagy építőit és mártírjait, nagyszüleinket, idegeneket, édesapánkat, s talán a mi saját kezünket is, hogy nekünk egy időre hajlékunk legyen az Általa számunkra rendelt földön. Hogy van hajlékunk – akár márvánnyal burkolt, akár „csak” egy sátor –, az az Ő gondviseléséből van. Olyan földi hajlékot készített, készít számunkra, amely révén a nekünk adott kegyelem szerint a leginkább tudjuk szolgálni az Ő dicsőségét. Ugye, ismerjük az éneket: „Mindenem az Úrnak adom, minden az Övé!”(HH507)? Földi hajlékunk Isten jóvoltából van, a bálványokat viszont mi magunk hordjuk bele. Történik ez akkor, ha tekintetünket levesszük az ígéretekről és a figyelmeztetések igéiről. Ha tudjuk, ha nem: házunk, szobánk híven tükrözi értékrendünket! A tiéd milyen értékrendet, lelkületet tükröz? Egyértelműen látszik-e, hogy földi javaid legcsekélyebbjét is a mennyeiek szolgálatába állítottad?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Ujjongó hazaérkezés

Igehely: Zsolt 126:1-6

A hazatérő foglyok között vannak, akik megáradt patakokként száguldanak minden akadályon át az áhított otthon felé. Mások viszont alig vonszolják összetört, eltorzult lényüket, de jönnek konok elszántsággal és céltudatossággal mégis. Egyeseken erőteljesen látszanak a korbácsütések, kalodák és láncok sebhelyes nyomai, másokon kevésbé. A megérkezés öröme egyként ujjongásra serkenti a felszabadult szíveket, és a szájak betelnek nevetéssel. Ám vannak olyanok is, akik anélkül érkeznek meg a közösségbe, hogy valaha is jártak volna a Golgotán. Mi, hívő emberek, általában túlságosan is jóhiszeműek és elfogultak vagyunk mind a hazaérkezettekkel, mind pedig a hazaérkezettnek látszókkal kapcsolatban. Akkor is ujjongunk, amikor a „pogányok” semmit észre nem vesznek az állítólagos megérkezésből, és nincs bennük ellenállhatatlan kényszer a bizonyságtételre: „Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!” Amikor valóban hazaérkezik valaki, annak híre megy a „pogányok” között.

Imádkozzunk és tegyünk is azért – sírva is –, hogy minél gyakrabban legyen részünk igazi hazatérések fölötti, tiszta ujjongásban!

Kiss Lehel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.