2019. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Ádám és Krisztus szembeállítása

Igehely: Róm 5:12-17; Kulcsige: 5:15b „Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.”

Jézus Krisztus nem azért jött elsősorban, hogy káprázatos dogmatikai tételek megfogalmazására serkentse a világban élőket –azért is! Fő célja a mi megváltásunk volt; az, hogy hasonlatosakká tegyen Önmagához. Amint Ő feltétel nélküli szeretettel és megbocsátani készen fordult ellenségei felé, hasonlóképpen nekünk is ezt kell tennünk. Amint Ő hosszan tűr érettünk, nekünk is türelmeseknek kell lennünk egymáshoz. Amint Ő békességet terjeszteni igyekszik, hasonlóképpen mi is a békességre való törekvés áldott emberei kellene, hogy legyünk. Amint Ő gyűlöli a bűnt – aminek viszont egy halvány árnyéka sem vetül rá – nekünk is undorodva kellene elfordulnunk mindattól, ami Őelőtte tisztátalan.

Azért jött Jézus, hogy isteni természet részeseivé tegyen, s hogy kegyelméből, ajándékként tapasztaljuk meg, és szüntelen lássuk a különbséget az ádámi (halálba tartó, lefelé húzó, legyőzött) valamint a Benne levő (életet adó, felemelő, győztes) erő között. Vajon melyik erő fog ma eluralkodni rajtad? Egyértelmű-e az emberek előtt, hogy immár Krisztusban és Krisztusnak élsz?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Hazatérni szeretett városomba

Igehely: Neh 2:1-18

Tamási Áron szállóigévé lett mondása szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Mi tudjuk, hogy nem azért! Viszont hogyan tudnánk jól képviselni és szolgálni Isten romolhatatlan országának érdekeit, ha a hosszabb-rövidebb időre nekünk ajándékozott földi élettér javának munkálásától a lelkiek szolgálata ürügyén távol tartjuk magunkat? Van, amikor imádkozni kell, és van, amikor sáncot takarítani. Van, amikor prédikálni kell, és van, amikor falat rakni. Van, amikor böjtölni kell, és van, amikor megvendégelni a koldusokat (lehet, hogy tudtunkon kívül angyalokat). Van, amikor imaházat kell építeni, de kényelmes imaházaink ablakából nem nézhetjük tétlenül, amint mások óvodát, iskolát építenek gyermekeinknek, unokáinknak!

Igaz, a mi szülőföldünk, lakóhelyünk nem Jeruzsálem – de lakói válhatnak a Szentlélek templomává! Kezünkben ásóval, kanállal, tollal, mérőzsinórral, lámpással, vakolókanállal, szívünkben és ajkunkon igével legyünk áldás azon a földön, amit talpunk alá rendelt, és szeretni szívünkbe helyezett az, Aki örök hajlékunk: az Isten!

Kiss Lehel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.