2019. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Ádám és Krisztus szembeállítása

Igehely: Róm 5:12-17; Kulcsige: 5:15b „Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.”

Jézus Krisztus nem azért jött elsősorban, hogy káprázatos dogmatikai tételek megfogalmazására serkentse a világban élőket –azért is! Fő célja a mi megváltásunk volt; az, hogy hasonlatosakká tegyen Önmagához. Amint Ő feltétel nélküli szeretettel és megbocsátani készen fordult ellenségei felé, hasonlóképpen nekünk is ezt kell tennünk. Amint Ő hosszan tűr érettünk, nekünk is türelmeseknek kell lennünk egymáshoz. Amint Ő békességet terjeszteni igyekszik, hasonlóképpen mi is a békességre való törekvés áldott emberei kellene, hogy legyünk. Amint Ő gyűlöli a bűnt – aminek viszont egy halvány árnyéka sem vetül rá – nekünk is undorodva kellene elfordulnunk mindattól, ami Őelőtte tisztátalan.

Azért jött Jézus, hogy isteni természet részeseivé tegyen, s hogy kegyelméből, ajándékként tapasztaljuk meg, és szüntelen lássuk a különbséget az ádámi (halálba tartó, lefelé húzó, legyőzött) valamint a Benne levő (életet adó, felemelő, győztes) erő között. Vajon melyik erő fog ma eluralkodni rajtad? Egyértelmű-e az emberek előtt, hogy immár Krisztusban és Krisztusnak élsz?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Hazatérni szeretett városomba

Igehely: Neh 2:1-18

Tamási Áron szállóigévé lett mondása szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Mi tudjuk, hogy nem azért! Viszont hogyan tudnánk jól képviselni és szolgálni Isten romolhatatlan országának érdekeit, ha a hosszabb-rövidebb időre nekünk ajándékozott földi élettér javának munkálásától a lelkiek szolgálata ürügyén távol tartjuk magunkat? Van, amikor imádkozni kell, és van, amikor sáncot takarítani. Van, amikor prédikálni kell, és van, amikor falat rakni. Van, amikor böjtölni kell, és van, amikor megvendégelni a koldusokat (lehet, hogy tudtunkon kívül angyalokat). Van, amikor imaházat kell építeni, de kényelmes imaházaink ablakából nem nézhetjük tétlenül, amint mások óvodát, iskolát építenek gyermekeinknek, unokáinknak!

Igaz, a mi szülőföldünk, lakóhelyünk nem Jeruzsálem – de lakói válhatnak a Szentlélek templomává! Kezünkben ásóval, kanállal, tollal, mérőzsinórral, lámpással, vakolókanállal, szívünkben és ajkunkon igével legyünk áldás azon a földön, amit talpunk alá rendelt, és szeretni szívünkbe helyezett az, Aki örök hajlékunk: az Isten!

Kiss Lehel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 85:9–14 Kulcsige: Zsolt 85:11-12 „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.”

Ebben a zsoltárban azt látjuk, hogy Isten visszavezeti Izráelt az áldás birtokába, az országba, amit megígért. Meg van hirdetve a békesség. A bűnbocsánat az Úr jóságának és irgalmának a gyümölcse. A szeretet isteni jellemvonás. Ő előbb szeretett minket. A hűség ugyancsak isteni, mert Ő magát meg nem tagadhatja. Ezzel szemben a mi hűségünk olyan, mint a reggeli felhő. „Hűség sarjad a földből”: ez azt jelenti, hogy beteljesül minden ígéret, amit Izráel kapott. „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor »távol« voltatok, »közel« kerültetek a Krisztus vére által” (Ef 2:13).