2019. augusztus 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A szentek és a törvény

Igehely: Róm 7:1-6; Kulcsige: 7:4 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Pál apostol egy hétköznapi hasonlat segítségével érzékeltette a valódi keresztyén szabadságot. A korabeli zsidó jogrend szerint a férjes asszony a férj haláláig nem bonthatta fel a házassági köteléket, és engedelmességgel tartozott férjének. Ha a feleség felbontotta a házasságot, amíg férje élt – a házasságtörés minősített esetét leszámítva –, és más férfihoz ment feleségül, az paráznaságnak számított, ugyanis a házasság örökre szóló köteléknek számított, ahogyan Jézus Krisztus is kijelentette azt a Mt 19:4-9-ben.

Hasonlóképpen a törvény alá vetettség is örök életre szólna, ha nem számolnánk a kegyelem felszabadító erejével. Aki ugyanis egyszer vétkezett, nem tudja önmagától semmissé tenni bűnösségét, ezért ha Isten nem lépne közbe, egész életében a törvény kárhoztatásával szembesülne. Amikor azonban meghal a bűnnek, a törvény kárhoztató ítélete alól is felszabadul. Miután szabaddá lett a törvénytől, nem áll többé a hatalma alatt, és már nem köti őt a törvény betűjének rabsága.

Mi késztet a szolgálatra: a törvény betűje vagy a Lélek megelevenítő ereje?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

A szülők tartozása

Igehely: 2Kor 12:14-15

Pál apostol joggal tekinthetett a korinthusi hívőkre úgy, mint lelki gyermekeire, hiszen ő „plántálta” a gyülekezetet. Ezért levelének végéhez közeledve, az egészséges szülő-gyermek viszonyra utalva, kifejezte azt a vágyát, hogy harmadszorra is szeretne személyesen találkozni lelki gyermekeivel.

Elgondolkodtató, hogy az apostol szinte mentegetőzve tett említést arról, hogy semmiképpen sem akarná megterhelni a gyülekezetet látogatásával. Érthető ez, hiszen levelében éppen arra buzdította a korinthusiakat, hogy adakozzanak a jeruzsálemi gyülekezet javára. Ezért a korinthusiak még arra is gondolhattak, hogy Pál csak azért szeretne hozzájuk menni, hogy még több adományt gyűjthessen közöttük. Az apostol azonban világossá tette, hogy ez alkalommal ő kíván szolgálni és áldozatot hozni a gyülekezet tagjai részére, ahogyan a szülők tartoznak gyűjteni gyermekeik számára.

Hallunk olykor olyan szülőkről, akiknek csemetéi „csodagyereknek” számítanak, ezért a szülők igyekeznek kihasználni gyermekeik különleges képességeit, és profitálni azokból. Pál apostol azonban a szülők kötelességét hangsúlyozta: vagyis áldozatot hozni gyermekeik egészséges fejlődése érdekében.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.