2019. december 23., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az Útkészítő

Igehely: Mt 3:1-12; Kulcsige: 3:3 „Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: «Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”

Advent ünnepe magában hordozza, hogy Isten elégedetlen a jelenlegi világ állapotával és feltett szándéka, hogy gyarapítsa a szeretetet, békét és igazságot. Hogy miként fogja ezt kivitelezni nem tudjuk, de a folyamat elkezdődött akkor, amikor az angyal megjelent Zakariás papnak és kijelentette, hogy fia, János lesz a Messiás útkészítője.

Gyermekkorom óta csodálom a Dominó játék láncreakcióját, amikor az élére állított dominókövek egyetlen kő fellökésével sorra eldőlnek. Függetlenül attól, hogy hány kőből áll a sor, öt vagy ötezer, csak egy dominónak kell eldőlnie, hogy a láncreakció elinduljon. Ez a kép emlékeztet Isten üdvtervére. Az „időnek teljességében” Isten beindította a láncreakciót. Máté evangéliumában Bemerítő János úgy jelenik meg, mint a végidők prófétája, aki előkészítette az utat Krisztus jövetelének. Krisztus szolgálatba állította az apostolokat, akik sokakat Istenhez vezettek. Ha a helyünkön állunk, akkor mi is részei lehetünk ennek a folyamatnak. Amikor pedig az utolsó dominó is elbillen, Krisztus újra eljön.

Kész vagy részese lenni Isten tervének? Helyeden vagy? Milyen hatással vagy másokra?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

A testté létel hirdetői

Igehely: 1Jn 5:18-20

János három alaptételben összegzi levelét, amit a „tudjuk” szóval indít. Ez manapság meredeknek tűnhet, hiszen folyamatosan azt halljuk, hogy nem lehetünk mindenben biztosak. Ez még inkább meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy János itt nem bizonyításon alapúló ismeretről beszél, hanem egy belső érzésen alapúló tudásról. Az ismeret amiről itt olvasunk az, amit például egy fiatal pár esküvőjük napján tud az egymás iránt érzett szeretetükről: bizonyítani lehetetlen és mégis jövőjüket ennek a ismeretnek a fényében kapcsolják össze.

Ennek a belső tudásnak a következménye, hogy az Istenbe gyökerezett keresztyén ember „vigyáz magára és a gonosz meg sem érinti”, (18.v.) még akkor sem, ha „az egész világ a gonosz hatalmában van.” (19.v.) Ez a belső tudás a titka a keresztyének Krisztust tükröző életvitelének. Ők ugyanis olyan dolgokat tudnak, amiket mások képtelenek megérteni. Ezért, ha az „Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban”, (21.v.) akkor másképp fogunk eljárni, mint azok, akiknek nincs bizonyosságuk az igazság felől. Karácsonyra készülve a kérdés csupán az, hogy megvan-e ez a bizonyosságunk? Mert ha igen, akkor élő tanúi leszünk Krisztus testté lételének.

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
17 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.