2019. február 9., szombat

DÉLELŐTT | 
Vakok, akik látóknak hazudják magukat

Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: 9:41 „Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

A kiközösítés napjainkban is téma, akárcsak a befogadás. Megváltó Urunk maga is tapasztalta saját népe részéről a be nem fogadás, a kiközösítés borzalmas érzését. „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” Ő együtt érez az üldözöttekkel, a hitükért szenvedőkkel. Meghallotta, hogy a farizeusok a meggyógyított vak embert kiközösítették a zsinagógából. Amikor később ismét találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta Őt.” Ez az ember most már nemcsak szemével, de a szívével is lát.

Nincs annál nagyobb vakság, mint amikor valaki nem akar látni. Ilyenek voltak a Krisztust lépten-nyomon megfigyelő, Őt kritizáló farizeusok. Ezáltal azonban vakok maradtak, bár magukat látóknak hazudták, de a visszautasítás által a bűnük is megmaradt. Helyzetükben őszinte megtérésük hozhatott volna igazi változást, de ők nem akartak megtérni.

Hiszel-e, kedves olvasó az Emberfiában, igazolja-e őszinte bizalmadat az, hogy teljes szívből imádod Őt?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A mulasztás bűne

Igehely: Jak 4:17

Van olyan vélekedés, hogy a mulasztás az emberi gyarlóság része, ezért elnézőek lehetünk a mulasztással kapcsolatosan. Nyilván, az Úrnak erről más véleménye van. A mulasztás, a hanyagság bűn. Az Úr Jézus nem mulasztotta el, hogy velünk a golgotai kereszten történt áldozata által a legjobb jót tegye, hiszen ez által a Benne hívők számára lehetővé tette az üdvözülést. Megváltónk nem nézte, hogy mi megérdemeljük-e az Ő jótéteményét. Cselekedete irántunk való szeretetről és kegyelemről tanúskodik. Magatartása minket is bátorít arra, hogy tanuljunk jót tenni. Úgy gondolom, sokszor az is fontos, hogy akarjuk tenni a jót. Ilyenkor az Úr kész arra, hogy kezünket és szívünket is megerősítse a jónak cselekvésére. Az is segíthet az akarásban, ha arra gondolunk, hogy milyen sok jóban részesültünk már. A jótéteménnyel adósak vagyunk. Amíg az Isten szerinti jót tesszük, addig biztos nem vétkezünk. Azonban a semmittevés is bűnnek nyilvánul. Sokszor ebből nehezebb is megtérni, mint az elkövetett rossz tettekből. Adja a minden kegyelem Istene, hogy ama napon egy megtértet se kelljen vádolnia, még a mulasztás bűne miatt sem.

Gergely Pál

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 18 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?