2019. július 21., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A hívők készek mindenkinek megfelelni

Igehely: 1Pt 3:8-17; Kulcsige: 3:15 „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

A keresztyén életünk szépsége: megfelelni Isten elvárásainak. Isten igéje magas mércével hozakodik elő minden egyes alkalommal életünkre nézve. Minket ér a felszólítás, hogy legyünk következetesen egyetértők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak, sőt, legyen erőnk jóval fizetni a rosszért. Legyen annyi érettség bennünk, hogy tudjunk áldást mondani testvéreinkre. Minta életvitelt vár el tőlünk Isten a tanítványtársaink, a testvériség előtt. Fel sem merül a kérdés az olvasott igében, hogy akarunk-e, van-e hozzá erőnk, kedvünk? A levél záradékában az a felszólítás felénk: „legyetek!”. Legyünk tehát! Ettől lesz szép az életünk.

Felejünk meg ma az Úr elvárásainak, a szebb jövő érdekében. Főleg a gondolatvilágunkat, a szánkat és a cselekedeteinket kell ellenőriznünk a szebb jövő reményében. Mert a buzgó igény a jó szavak után, az erőfeszítés a jócselekedetek után jövőformáló erővé válik. Így lehet megváltani a jövőt, vagyis majd jó napokat látni. Az, amit ma mondunk, ahogy ma viselkedünk a békesség jegyében, jövőformáló tényezővé válik holnap. Mert az Úr szeme és füle, az arca, láthatatlan, de biztos jelenléte hozza elő a változást. Felénk fordul, vagy ellenünk fordul.

A tanítvány tartozik megfelelni minden embernek. Tartozunk azoknak, akik bántalmaznak: akár szóval, eljárással, vagy tettekkel. Fel ne cseréljük a jó magaviseletet erkölcsileg kifogásolható viselkedéssel! Nem is lehet semmi kifogásolható, amennyiben a lelkünkben Jézus Krisztus a Szent. Ilyenkor a szent élet nem parancs, amely elzúg a fejünk felett, és nem csupán emberi erőfeszítés, hanem ott van az Úr az Ő szent templomában. Testvér, legyen az Úr úrrá testünk templomában, a szívünkben. Aztán magától nyílik a szánk a bizonyságtételre. Mert az átélt szabadítás Krisztusban kötelez minket a megfelelésre akár idegen, vagy ellenség felé. A sorend ez: megfelelni elsősorban az Úrnak, aztán az embereknek. A megtapasztalt reménység így árad tovább.

Kulcsár Attila

Imaáhítat: 

Könyörögjünk a Szentlélekre figyelő és neki engedelmeskedő lelkületért! – Júd 17-21

Bibliaóra: 

Legyünk jellemes keresztyének! – Zak 7:1-14 (Zak 7:9-10)

DÉLUTÁN | 

Péter tiltakozása

Igehely: Jn 13:1-17

Az Úr Jézus tudta, hogy az a kapcsolat, ami volt közötte és tanítványai között, hamarosan befejeződik, mivel át fog menni az Atyához. Volt még egy utolsó lecke, amit meg kellett értetni a tanítványokkal. A lecke címe: a szolgáló vezető. A gyakorlati kivetelezés a rabszolgamunka, a tanítványtárs lábának megmosása. Ez egy szolgálat, amit a nagyobb végez a kisebb felé.

A tiltakozás. Napok óta visszatérő téma volt a tanítványkörben, hogy ki a nagyobb. Péter is ott dédelgette a lelkében azokat a pillanatokat, amikor kitűnt Jézus Krisztus szavaiból, hogy rátermett férfi, méltó vezetője a tanítványtársaknak. Egy világ omlott össze Péterben az alatt a néhány perc alatt, amíg Jézus feltekerte a kendőt a derekára, vizet töltött a mosdótálba és egyik tanítványtárstól a másik felé haladva, mindenkinek példás alázattal megmosta a lábát. A legnagyobb szolgált a kisebbek felé. Ezt az alázatot kellett megérteni. Péterből pedig épp ez hiányzott. Majd, a csodálkozás hangján szólalt meg. Kérdezett. Bár megrendült a válasz után, de tartotta magát. Tiltakozott, mert a krisztusi nagyság az emberi természetből a tiltakozást váltja ki. Pedig a nagyság lehajlás nélkül nem egész. Péter azt mondta, hogy sosem lehet az ő lábát megmosni.

A válasz. A kendő még mindig az Úr Jézus derekán volt, a tál pedig Péter lába előtt. Az Úr olyan választ adott, amely fenyegető volt. „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” - mondta Krisztus. Vagyis, a lábmosáshoz is kell az alázat, de kell azé is, akinek megmossák a lábát. Mert másképp nem valósul meg a tanítványi közösség. Az a „soha” csak egy néhány másodpercig tartott: Péter „alázattal” fürdeni akart, hogy ne veszítse el a közösséget az Úrral. Jézus Krisztu határozottan, de ismét kiigazítja szertelen vezető tanítványát.

A példa. A keresztyéneknek szükségük van arra, hogy olyan vezetőik legyenek, mint Krisztus. Vezetők, akik alázattal lehajolnak a tanítványtárs lábáig. Ennek az alázatnak, amennyiben visszhangra talál, közösségformáló ereje van. Sőt, boldoggá tesz. „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.”

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).