Igehely: Mk 6:14–29 Kulcsige: Mk 6:26 „Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani.”
Heródes elrettentő példája annak, hova vezet a nem Isten szerinti megszomorodás, amikor az Úr felfedi bűneinket. „Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez” (2Kor 7:10).
Heródeshez hasonlóan nekünk is el kell döntenünk Jézusról, hogy kinek tartjuk Őt. Heródes nem gondolta azt róla, hogy Isten Fia lenne, ezért nem is hitt benne. Ő végül elutasította Bemerítő Jánost, Jézus követét, ezért Jézust is könnyen elutasította. De ettől Jézus még az maradt, aki valójában volt.
Amikor János Heródest bűnös életmódjával szembesítette, Heródiás feltette magában, hogy elteszi Jánost láb alól. Heródes igyekezett védelmébe venni Jánost, de végül engedett a nyomásnak, és az Úr követének a gyilkosa lett. Amit nyomás alatt teszünk, általában megmutatja, kik is vagyunk valójában. A jó lehetőségek sokszor választási lehetőségek formájában érkeznek.
Az adott szónak súlya van. Hogyan élünk ezzel a hatalommal? Mit teszünk nyomás alatt?
Borzási Dávid
Az engedetlenek áldozata haszontalan
Igehely: Jer 7:21–28 Kulcsige: Jer 7:22–23 „Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.”
Az Istennek bemutatott áldozat hasznos vagy haszontalan volta az áldozónak Isten igéje iránt tanúsított engedelmességétől függ. Isten emlékeztette népét arra, hogy Ő volt az, aki megmentette őket Egyiptomból. A megmentő Istenbe vetett hit az alapja az Istennel való helyes kapcsolatnak. Aki így hisz Istenben, az engedelmeskedik neki. Csupán azok számítanak Isten népének, akik hitük eredményeképpen mindig Isten útján járnak. Amikor így áldozunk, akkor kedves áldozatot mutatunk be Istennek.
Fel kell ismernünk, hogy szívünk megátalkodott és gonosz, és amikor saját magunk esze szerint járunk el, akkor Istennek hátat fordítunk, és engedetlenek vagyunk neki – hasonlóan Isten népéhez a pusztai vándorlás alatt. Izráel népének története annak a szomorú beszámolója, hogy – néhány kivételtől eltekintve – minden nemzedék gonoszabb volt az őt megelőzőnél. Ebből egyetlen kiút van: amikor Isten új szívvel ajándékoz meg minket, akkor helyreáll vele a viszony.
Vizsgáljuk meg istentiszteletünket, hogy képmutatástól mentes legyen: tiszteljük Istenünket engedelmes szívvel!
Borzási Dávid
