2019. július 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Azon a napon

Igehely: Zak 12:1-14; Kulcsige: 12:10 „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”

Isten hatalmasan cselekszik Jeruzsálemmel. Megóvja őket a környező népektől, sőt a fák között lévő tüzes serpenyőhöz hasonlítja őket a próféta, amely megemészt mindent maga körül. A legnagyobb ígéret és áldás Jeruzsálem részére az a 10. versben van összefoglalva. Azt mondja az Úr a prófétának, hogy azon a napon rátekintenek arra, akit átszegeztek, aki az egyetlen Fiú, az elsőszülött, mert Isten kitölti a kegyelem és könyörületesség lelkét. Istennek, azaz az egyszülött Fiúnak a halála lett leírva, de nemcsak ez, hanem az a hatalmas ajándék, amit nyertünk általa: a kegyelem és könyörületesség lelke.

A Krisztus áldozata által nyertünk életet, találtunk kegyelmet Isten előtt. Ez az, ami megment minket a közeledő ítélettől: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk” (2Pét 3:9).

Készen állok-e már arra a napra? Lélek által megnyertem-e már a kegyelmet és Isten könyörületességét? Imádkozzunk, hogy Isten érintse meg mindazokat, akik még nincsenek kész arra a napra, és nyerjék el Lelke ajándékát!

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

Péter és társai állhatatlansága

Igehely: Mt 26:36-46

A gyötrődő Messiás három tanítványával kissé elvonul, és arra kéri őket, hogy vigyázzanak vele. Erőt vesz rajtuk az álom, és háromszor is aludva találja őket. Ha végignéz ma a Messiás gyülekezeteinken, vajon hány kedves tanítványt talál lelkileg aludva? Figyeljük meg, mit tesz az Úr Jézus az alvó tanítványokkal!

Először számon kér, és felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, mert ez óv meg a kísértéstől. Krisztus ma is figyelmeztet minket igéje által, hogy gyülekezeti életünk ne alvó, hanem aktív, imádkozó élet legyen.

Második visszatérésekor újra az alvó tanítványok fogadják. Az Ige megjegyzi, hogy elnehezült a szemük. A Mester ez esetben nem ébreszti őket. Ha a gyülekezeti életünk csak szokás, ha csak a magunk igazságával foglalkozunk, ha elnehezedett a szemünk, rázzon fel minket Isten igéje! Ne vonjuk meg magunktól Krisztus jelenlétét!

Harmadjára újra alszanak. Aludjatok és nyugodjatok! – hangzott, de nem hallhatták, hiszen aludtak. Hányszor történt meg, hogy Krisztus szólt, de nem hallottuk? Vigyázzatok és imádkozzatok!

Szilágyi Norbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség is­te­ni jel­lem­vo­nás, amit mi, ha­lan­dó em­be­rek, ne­he­zen tu­dunk fel­fog­ni, és be­ha­tá­rol­ni nagy­sá­gá­ban, hosszú­sá­gá­ban, mély­sé­gé­ben, idő­ben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Is­te­ned, az Úr az Isten. Áll­ha­ta­tos Isten ő, aki hű­sé­ge­sen meg­tart­ja szö­vet­sé­gét ezer nem­ze­dé­ken át is, azok iránt, akik sze­re­tik őt és meg­tart­ják pa­ran­cso­la­ta­it” (5Móz 7:9). A mi hű­sé­ges Is­te­nünk­nek egyik leg­főbb el­vá­rá­sa, hogy szol­gái hű­sé­ge­sek le­gye­nek.