2019. június 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek ajándékainak haszna

Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 12:7 „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”

Amikor kicsinyeskedünk és testiesen gondolkodunk hamar a feje tetejére állítjuk a dolgokat. Amit Isten a gyülekezetben áldott haszonra szán, azt mi önző versengésre fecséreljük. A Lélek megnyílvánulása azért van, hogy hasznot hozzon. Kinek? Elsősorban annak, aki felé szolgálunk vele. A „haszon” szó magába foglalja a nyereség, előny, épülés és áldás gondolatát. Akkor használom rendeltetésszerűen lelki ajándékaimat, ha általa mások épülnek, nyernek és áldásban részesülnek. Testvérem, mikor tettünk így utoljára?

A Lélek sem önmagáért él és szolgál, hisz Jézus azt mondja róla, hogy „nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall..., Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít”. (Jn 16:13-14) Az önző ember mások kihasználása által akar magának profitot, a Szentlélekkel teljes ember viszont másokat építve akar áldássá lenni. Micsoda különbség?! De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy naponta meghalok önmagamnak, felveszem a keresztet és követem Jézust. Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem, és ebben a hitben élem új életem.

Határozzuk el, hogy ma is mások hasznát fogjuk akarni.

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek fő ajándékának célja

Igehely: 1Kor 14:1-5,23-26

Az apostol azt vallja, hogy a szeretet a legkiválóbb út, vagyis megnyilvánulás az összes kegyelmi ajándék között. A prófétálás pedig legyen a legkívántabb szolgálat a gyülekezeti istentiszteletek alatt. Miért? Azért mert, aki prófétál az „emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal”. A nyilvános istentiszteleten nem vagyunk egyedül, hanem másokkal együtt imádjuk Istent. A prófétálás újszövetségi értelme pedig a tanítás, az igehirdetés és az igemagyarázat, ami nem Istent, hanem az embert szólítja meg, és inkább az értelmén keresztül, mintsem az érzelmeken. Ezért ragaszkodik az apostol ahhoz, hogy a gyülekezetben szóljunk inkább öt szót értelemmel, mint tízezret nyelveken.

Szívesen jönnek-e nem hívő emberek gyülekezeti istentiszteleteinkre? Ha egy nem keresztyén részt vesz egy álmosító vagy őrjöngő istentiszteleten, ahol szinte semmit nem ért, elnyomja az unalom vagy megfájdul a feje a kibírhatatlan zajtól, mi fogja őt arról meggyőzni, hogy oda még egyszer vissza kellene mennie? Tudnánk-e mondani három okot, amiért érdemes lenne valakinek a „mi” gyülekezetünkbe eljönnie? Olvassuk el még egyszer a 25. verset. Mit mond ez nekünk az istentiszteletről?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt meg­töl­tünk, azt cél­lal tesszük. Is­mer­jük a bib­li­ai képet: van­nak tisz­tes­ség­re való edé­nyek, és van­nak mást célt szol­gá­ló edé­nyek. Ben­nün­ket az Isten tisz­tes­ség­re ren­delt, de tö­ré­keny cse­rép­edé­nyek va­gyunk. Ám azt ol­vas­suk, hogy ez kin­cset rejt ma­gá­ban: „Ez a kin­csünk pedig cse­rép­edé­nyek­ben van” (2Kor 4:7). Tehát mind­nyá­jun­kat jó és nemes célra te­rem­tett a nagy Al­ko­tó! Vi­szont a te­remt­mény en­ge­det­len­ség miatt el­tor­zult és lá­za­dó­vá, vak­me­rő­vé vált. Új­já­te­rem­tő mun­ká­ja által Ő képes újra hasz­nos edénnyé ala­kí­ta­ni min­ket!