2019. június 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek ajándékainak haszna

Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 12:7 „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”

Amikor kicsinyeskedünk és testiesen gondolkodunk hamar a feje tetejére állítjuk a dolgokat. Amit Isten a gyülekezetben áldott haszonra szán, azt mi önző versengésre fecséreljük. A Lélek megnyílvánulása azért van, hogy hasznot hozzon. Kinek? Elsősorban annak, aki felé szolgálunk vele. A „haszon” szó magába foglalja a nyereség, előny, épülés és áldás gondolatát. Akkor használom rendeltetésszerűen lelki ajándékaimat, ha általa mások épülnek, nyernek és áldásban részesülnek. Testvérem, mikor tettünk így utoljára?

A Lélek sem önmagáért él és szolgál, hisz Jézus azt mondja róla, hogy „nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall..., Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít”. (Jn 16:13-14) Az önző ember mások kihasználása által akar magának profitot, a Szentlélekkel teljes ember viszont másokat építve akar áldássá lenni. Micsoda különbség?! De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy naponta meghalok önmagamnak, felveszem a keresztet és követem Jézust. Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem, és ebben a hitben élem új életem.

Határozzuk el, hogy ma is mások hasznát fogjuk akarni.

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek fő ajándékának célja

Igehely: 1Kor 14:1-5,23-26

Az apostol azt vallja, hogy a szeretet a legkiválóbb út, vagyis megnyilvánulás az összes kegyelmi ajándék között. A prófétálás pedig legyen a legkívántabb szolgálat a gyülekezeti istentiszteletek alatt. Miért? Azért mert, aki prófétál az „emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal”. A nyilvános istentiszteleten nem vagyunk egyedül, hanem másokkal együtt imádjuk Istent. A prófétálás újszövetségi értelme pedig a tanítás, az igehirdetés és az igemagyarázat, ami nem Istent, hanem az embert szólítja meg, és inkább az értelmén keresztül, mintsem az érzelmeken. Ezért ragaszkodik az apostol ahhoz, hogy a gyülekezetben szóljunk inkább öt szót értelemmel, mint tízezret nyelveken.

Szívesen jönnek-e nem hívő emberek gyülekezeti istentiszteleteinkre? Ha egy nem keresztyén részt vesz egy álmosító vagy őrjöngő istentiszteleten, ahol szinte semmit nem ért, elnyomja az unalom vagy megfájdul a feje a kibírhatatlan zajtól, mi fogja őt arról meggyőzni, hogy oda még egyszer vissza kellene mennie? Tudnánk-e mondani három okot, amiért érdemes lenne valakinek a „mi” gyülekezetünkbe eljönnie? Olvassuk el még egyszer a 25. verset. Mit mond ez nekünk az istentiszteletről?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?