2019. március 6., szerda

DÉLELŐTT | 
A szeretet maximuma

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”

„Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34) Mi indította a kereszten szenvedő Úr Jézust, hogy így imádkozzon ellenségeiért? Kérlek, gondolkozz ezen! A golgotai kereszthalála tökéletes példája az önfeláldozó szeretetnek. A szeretetben a maximum: „ha valaki életét adja barátaiért”.

Az utolsó vacsora egyik fő témája a szeretetkapcsolat. Jézus, a Mester biztosítja tanítványait őszinte szeretetéről, „amint az Atya szeretett engem, én is úgy…” (9.v.) – mondta nekik. Parancsba adja: „egymást szeressétek” (17.v.). Milyen a szeretetünk? Áldozatkész? A krisztuskövetés legnehezebb kihívása önfeláldozóan szeretni.

Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Jézus tanítványait „barátaimnak” (15. v.) nevezte. Szeretetteljes szavai emlékeztetnek hogy mi sem vagyunk egymás szolgái. Nem kell mártírnak lenned, de a szeretet áldozatot hoz. Az önfeláldozás másokért divatjamúlt, mégis csodálkoznak egyesek a sok tönkrement kapcsolat miatt. Krisztus tökéletes példáját követve tanuljunk lemondani, személyes érdekeink elé helyezni másokét, és akkor örömteljes kapcsolatokat ápolhatunk: családban; gyülekezeti közösségben; baráti-ismerősi körben.

János Levente

DÉLUTÁN | 

Három generációs hit

Igehely: 2Tim 1:3-7

A cím: „Három generációs hit” azt sugallja, mintha a hitet is lehetne örökölni. Nem! Hitre lehet jutni és ebben nagy szerepe van a szülői háznak. Ez nem hagyaték, hanem iránymutatás, amit Timóteus esetében is az édesanyai, nagyanyai tanítás, hiteles példa és imádság segített elő. Timóteus hitéletéhez így járult hozzá anyja Euniké, és nagyanyja Loisz, amire Pál apostol utalt: „eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit…” (5.v.).

Az Úr Jézusba vetett hitet követői meg is élik, nem csak beszélnek arról. Pál apostol emlékezteti „szeretett fiát” (2.v.), Timóteust hogy élje ezt a hitet. A Krisztus követésére, szolgálatára az Isten kegyelmi ajándéka és a Szentlélek teszi őt képessé. Ő mindkettő birtokában van, ahogyan mi is. Így nem a félelem, hanem a Szentlélek ereje, szeretete és józansága áll rendelkezésünkre a hitélethez.

Sokat köszönhetünk elődeinknek, jó példájuk, hitük emléke bátorítson minket. A hívő szülők kitartóan imádkoznak azért, hogy gyermekeik hitre jussanak. Munkáljuk ezt a Szentírás tiszta tanításával és hiteles élettel is!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.