2019. március 6., szerda

DÉLELŐTT | 
A szeretet maximuma

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”

„Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34) Mi indította a kereszten szenvedő Úr Jézust, hogy így imádkozzon ellenségeiért? Kérlek, gondolkozz ezen! A golgotai kereszthalála tökéletes példája az önfeláldozó szeretetnek. A szeretetben a maximum: „ha valaki életét adja barátaiért”.

Az utolsó vacsora egyik fő témája a szeretetkapcsolat. Jézus, a Mester biztosítja tanítványait őszinte szeretetéről, „amint az Atya szeretett engem, én is úgy…” (9.v.) – mondta nekik. Parancsba adja: „egymást szeressétek” (17.v.). Milyen a szeretetünk? Áldozatkész? A krisztuskövetés legnehezebb kihívása önfeláldozóan szeretni.

Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Jézus tanítványait „barátaimnak” (15. v.) nevezte. Szeretetteljes szavai emlékeztetnek hogy mi sem vagyunk egymás szolgái. Nem kell mártírnak lenned, de a szeretet áldozatot hoz. Az önfeláldozás másokért divatjamúlt, mégis csodálkoznak egyesek a sok tönkrement kapcsolat miatt. Krisztus tökéletes példáját követve tanuljunk lemondani, személyes érdekeink elé helyezni másokét, és akkor örömteljes kapcsolatokat ápolhatunk: családban; gyülekezeti közösségben; baráti-ismerősi körben.

János Levente

DÉLUTÁN | 

Három generációs hit

Igehely: 2Tim 1:3-7

A cím: „Három generációs hit” azt sugallja, mintha a hitet is lehetne örökölni. Nem! Hitre lehet jutni és ebben nagy szerepe van a szülői háznak. Ez nem hagyaték, hanem iránymutatás, amit Timóteus esetében is az édesanyai, nagyanyai tanítás, hiteles példa és imádság segített elő. Timóteus hitéletéhez így járult hozzá anyja Euniké, és nagyanyja Loisz, amire Pál apostol utalt: „eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit…” (5.v.).

Az Úr Jézusba vetett hitet követői meg is élik, nem csak beszélnek arról. Pál apostol emlékezteti „szeretett fiát” (2.v.), Timóteust hogy élje ezt a hitet. A Krisztus követésére, szolgálatára az Isten kegyelmi ajándéka és a Szentlélek teszi őt képessé. Ő mindkettő birtokában van, ahogyan mi is. Így nem a félelem, hanem a Szentlélek ereje, szeretete és józansága áll rendelkezésünkre a hitélethez.

Sokat köszönhetünk elődeinknek, jó példájuk, hitük emléke bátorítson minket. A hívő szülők kitartóan imádkoznak azért, hogy gyermekeik hitre jussanak. Munkáljuk ezt a Szentírás tiszta tanításával és hiteles élettel is!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.