2019. szeptember 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Isten igazsága és az ember igazsága

Igehely: Róm 9:30-10:3; Kulcsige: 10:3 „Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.”

Isten igazsága ma is szúrja sokak szemét. Lehet valaki vallásos, kegyes vagy keresztyén ember, amíg azonban saját igazsága nagyobb, jobb, mint az igében lefektetett, addig megbotlik és beleütközik Krisztusba. Isten igazsága annyira bölcs és egyszerű, hogy a kisgyermek is követheti, még a vak, a sánta sem téved el rajta, mert kulcsa a hit. Ha viszont valaki nem hittel fogadja Isten dolgait, annak az csak bolondságnak tűnik. Nem jut el megtérésre sem, hisz annak útja a kereszt és az önmegtagadás.

Az ember igazsága soha nem munkálta Isten igazságát. Krisztus példát hagyott, és azt tanította itt e földön járva, hogy vannak olyan helyzetek, sérelmek, konfliktusok, melyekben nem heveskedni kell, és jól megmondogatni a másik embernek, hanem csendben várni, imádkozni, áldást kérni, és hagyni a dolgot az igazságosan ítélőre. Törekedjünk megismerni Isten igazságát ma is! Vizsgáljuk meg az eseményeket Isten igazságának fényében! Engedjünk Istennek és egymásnak, akkor buzgóságunk sem lesz hiábavaló Isten iránt!

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Hozz ki engem a börtönből!

Igehely: Zsolt 142:1-8

Sok nyomorúsága van az embernek földi életében. Dávid sem volt kivétel, s hasznos a számunkra, hogy ezek közül több le is íratott a mi tanulságunkra. Dávid emberek által nem zavartatva pásztorkodott, de aztán lelkének keserűsége lett az, hogy Saul meggyűlölte és üldözni kezdte. A későbbi király azonban már fiatalon, a juhok mellett megtanulta a legfontosabbat: hogy minden baját Istennek mondja el. Most is bizalommal tárja ki előtte a szívét, mert Ő ismeri a helyzetét. Tudja, hogy mi történt, meg azt is, hogy Dávid vétkes-e. Azt is látja, hogy senki nincs mellette, nincs semmi segítsége, még csak nem is tudakozódik felőle senki. Dávid egyedüli vigasza, aki megmaradt neki: az Úr. Ő az oltalma, Ő az öröksége.

Bármilyen napokat engedjen meg Isten az életünkben, tartson az bár rövid vagy hosszabb ideig, legyünk hűségesek Istenhez, és bízzunk Benne! Isten a szükségből, a nyomorúságból a Benne hívő számára elkészíti a szabadulás útját is. Dávid is tudta ezt, s ez a remény csendül ki utolsó soraiból. Kiáltsunk Istenhez, és várjuk a szabadulást, amelyet Ő szerez!

Kelemen S. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.