2020. április 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Krisztus a másik emberben

Igehely: Mt 25:31-46; Kulcsige: Mt 25:45 „Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”

Az Emberfia dicsőséges megjelenésekor az emberiség két részre lesz osztva Krisztus jobb és bal keze felől. Egyik csoport a hívők gyülekezetét, a másik a hitetlenek sokaságát fogja képezni. A jobb oldaliakhoz intézett felhívás alapján a hívők örökölni fogják azt az országot, amely számukra készíttetett a világ megalapítása óta. A hívők örökségüket azonban nem jó cselekedeteik alapján vehetik majd át, hiszen üdvösségük kegyelemből van, hit által, ami nem tőlük van, hanem Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2:8-9). Krisztus majd a hívők ismertetőjeleit sorolja fel, azaz az atyafiak iránt tanúsított gondviselés számos formáját. Ezek mind a megszentelődés gyümölcsei, nem a megváltás gyökerei, sem a megtartás feltételei.

Kedves testvérem, rád is vonatkozik a mennyországot öröklők egyik legfontosabb ismertetőjele? Milyen érzelmeket és gondolatokat táplálsz lelki testvéreid iránt? Számíthatnak-e rád éhínségben és szomjúságban, mezítelenségben, betegségben vagy a börtönben? „Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Gal 6:10).

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Fiatal igehirdető

Igehely: Jer 1:4-10, 17-19; Kulcsige: Jer 1:7-8 „Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr.”

A Szentírás alapján hisszük, hogy Isten szolgái már édesanyjuk szíve alatt ki vannak választva az evangélium hirdetésére. Sokakat közülük Isten már gyermek- és fiatalkorban készít, elhív, majd pedig kiküld, hogy az ige üzenetét az elveszetteknek tolmácsolják, a szenteknek pedig tanítsák. Viszont a fiatal korral jár a bizonytalanság is, amely sokszor Isten kijelentett szavában való kételkedésben nyilvánul meg. Megtörténik, hogy a fiatal igehirdető a tapasztalatlanságát és számos hiányosságát bizonyító hangoknak enged inkább, mint Isten hangjának. Pedig elhívása tartalmazza Isten ígéretét, hogy Ő mindig vele lesz, és meg fogja menteni, csak menjen, ahova küldi őt, és hirdesse, amit neki parancsol.

Gyülekezetünk jelen és jövőbeli fiatal igehirdetőinek szükségük van a mi támogató imáinkra! Kérjünk számukra erős hitet az Úrtól kapott elhívásukra nézve, bátorságot az evangélium hirdetésére, és eredményes ellenállást az elbizonytalanító gondolatokkal szemben.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.