2020. április 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Krisztus a másik emberben

Igehely: Mt 25:31-46; Kulcsige: Mt 25:45 „Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”

Az Emberfia dicsőséges megjelenésekor az emberiség két részre lesz osztva Krisztus jobb és bal keze felől. Egyik csoport a hívők gyülekezetét, a másik a hitetlenek sokaságát fogja képezni. A jobb oldaliakhoz intézett felhívás alapján a hívők örökölni fogják azt az országot, amely számukra készíttetett a világ megalapítása óta. A hívők örökségüket azonban nem jó cselekedeteik alapján vehetik majd át, hiszen üdvösségük kegyelemből van, hit által, ami nem tőlük van, hanem Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2:8-9). Krisztus majd a hívők ismertetőjeleit sorolja fel, azaz az atyafiak iránt tanúsított gondviselés számos formáját. Ezek mind a megszentelődés gyümölcsei, nem a megváltás gyökerei, sem a megtartás feltételei.

Kedves testvérem, rád is vonatkozik a mennyországot öröklők egyik legfontosabb ismertetőjele? Milyen érzelmeket és gondolatokat táplálsz lelki testvéreid iránt? Számíthatnak-e rád éhínségben és szomjúságban, mezítelenségben, betegségben vagy a börtönben? „Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Gal 6:10).

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Fiatal igehirdető

Igehely: Jer 1:4-10, 17-19; Kulcsige: Jer 1:7-8 „Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr.”

A Szentírás alapján hisszük, hogy Isten szolgái már édesanyjuk szíve alatt ki vannak választva az evangélium hirdetésére. Sokakat közülük Isten már gyermek- és fiatalkorban készít, elhív, majd pedig kiküld, hogy az ige üzenetét az elveszetteknek tolmácsolják, a szenteknek pedig tanítsák. Viszont a fiatal korral jár a bizonytalanság is, amely sokszor Isten kijelentett szavában való kételkedésben nyilvánul meg. Megtörténik, hogy a fiatal igehirdető a tapasztalatlanságát és számos hiányosságát bizonyító hangoknak enged inkább, mint Isten hangjának. Pedig elhívása tartalmazza Isten ígéretét, hogy Ő mindig vele lesz, és meg fogja menteni, csak menjen, ahova küldi őt, és hirdesse, amit neki parancsol.

Gyülekezetünk jelen és jövőbeli fiatal igehirdetőinek szükségük van a mi támogató imáinkra! Kérjünk számukra erős hitet az Úrtól kapott elhívásukra nézve, bátorságot az evangélium hirdetésére, és eredményes ellenállást az elbizonytalanító gondolatokkal szemben.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Bib­lia két­fé­le em­ber­ről be­szél. Az egyik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi a go­nosz­sá­got, a rosszat; a másik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi az igaz­sá­got, a jót. Isten igaz­sá­go­san fog ítél­ni majd az íté­let nap­ján, és min­den­ki­nek meg­fi­zet cse­le­ke­de­tei sze­rint (Róm 2:6). Vi­szont addig, amed­dig a földi éle­tünk vagy a ke­gyel­mi idő tart, jó­sá­gos ve­lünk. Ő ad nap­sü­tést és esőt jókra is, és go­no­szok­ra is. Ha ma reg­gel fel tud­tál kelni, az is az Ő jó­sá­gá­nak kö­szön­he­tő. Isten jó­sá­ga min­den em­bert meg­té­rés­re ösz­tö­nöz. Saj­nos, nem min­den­ki veszi észre Isten jó­sá­gát.