2020. április 6., hétfő

DÉLELŐTT | 
Teste étel, vére ital

Igehely: Mt 26:1-35; Kulcsige: 26:26 „Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”

A ma élő embernek visszatetsző lehet a fenti ige. Aki csak teheti, jól táplálja mulandó testét. Az örök lelkünk táplálása ennél sokkal fontosabb, mert az élet több a tápláléknál. Vajon adott Neki valaki enni? – aggódnak az Úr tanítványai is. Még nem értik, hogy az Úr Jézusnak fontosabb a mennyei Atya akaratának teljesítése. Mi már látjuk, hogy az Úr Jézus egész tevékenysége idején tanított, gyógyított, lehajolt a bűnösökhöz, szenvedőkhöz, hirdette az Isten országának evangéliumát, míg végül, mint megöletett bárány, áldoztatott meg a Golgota keresztjén. Tehát, amikor ezt mondja: „Az én testem bizony étel és vérem ital”, érthető, hogy önmagát osztja meg velünk. Amint Ő egy az Atyával, ugyanúgy azonosulhatunk mi is hit által Ővele. Ennek megélését gyakoroljuk, amikor a halálára emlékezve vesszük magunkhoz a kenyeret és bort. Ez egy bensőséges és csodálatos lelki átélés. Ezáltal – mi Őbenne és Ő mibennünk – meg tudjuk tenni, hogy mi is adjuk magunkat barátainkért.

Gyümölcstermő a hívő életed? Táplálkozz rendszeresen az élő Igével, és a közösségben a megtört kenyérrel és borral, az Úr Jézus megtöretett testével és értünk folyt vérével, és győzni fogsz! Megpróbálod?

Id. Máté Zoltán

DÉLUTÁN | 

Jézus Betániában

Igehely: Jn12:1-8; Kulcsige: Jn12:7-8 „Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.”

Kerültél már olyan helyzetbe, amikor cselekedeted egyezett Isten akaratával? Önkéntelenül – csak úgy – tettél valamit, te sem tudod hogyan, de mert nem tudtad visszatartani az Úr Jézus iránti szeretetből fakadó belső indíttatást. Felvállaltad bűnös voltodat egy evangelizációs alkalmon. Vállaltad a Jézus nevét ott, ahol éppen csúfolták. Kezet nyújtottál annak, akit eddig nem kedveltél. Meglátogattad betegágyán az érdemtelent. Belementél, hogy meglássák gyengeségedet, hogy sírsz, mert vétkeztél. Szolgálatodért nem fogadtál el jutalmat a szegénytől. Kisebb beosztással és fizetéssel elégedtél meg, csak hogy időd és erőd legyen az Úrnak szolgálni. Nemet mondtál dédelgetett szenvedélyednek.

Felvetted az újszövetségi keresztséget. Na, ilyenekre mondja a világ, hogy bolond. De Isten népe számára nincs kívánatosabb kitüntetés! Ne is akard felcserélni semmi másra! Pál apostol is ide sorolja magát: „mi bolondok a Krisztusért” (1Kor 4:10).

Az emberek szemében Mária is illetlen dolgot tett, de bűnei bocsánatát, igazi lelki békét és új életet nyert. Hát nem megérte szembemenni az emberi akadályokkal azért, hogy az Élet Fejedelmét megnyerje?

Id. Máté Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.