2020. április 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mit tegyek Jézussal?

Igehely: Mt 27:1-2,11-26; Kulcsige: Mt 27:22 „Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!”

A leírt helyzetben Pilátusnak nincs könnyű dolga. Kezében két ember élete. Az egyikről tudja, hogy bűnös, ugyanakkor felismeri a valóságot, hogy akinek halálát követelik, semmi vétket nem követett el. Tudja, mi a helyes tennivaló, de az emberi gyarlóság győz, enged a tömeg nyomásának, a világ barátja marad.

Bizonyára már te is döntöttél Jézus mellett. Naponta találkozol te is újabbnál újabb kísértéssel. Ebben nem vagy egyedül. De most a tömeg csak rád néz! A vádló téged sarkall! A döntést neked kell meghoznod egyedül. Kit választasz? Lehet, mindent elhagytál már az „egyetlen drága kincsért”, Jézusért, de most újra itt van egy számodra kínos helyzet. „A szemnek kívánatos”, „okossá tesz”. Ez az elvárás. Ez a menő. Vagy talán a félelem, a gyávaság kísért? Mit teszel Jézussal? Azt is tudod, Ő számodra az út, az igazság és élet, csak egyedül Ő. Mérlegelsz. Tán úgy gondolod, ez még belefér. De vigyázz! Egy megszerzett kincset nemcsak egyszeriben, hanem részenként is el lehet adni. Minden megalkuvás egy-egy üresedést kelt a lelked mélyén, mígnem azt kérdezed, ki is vagy te igazán? Tudd: aki a világ barátja akar lenni, nem lehet kedves Isten előtt!

Ma az a kérdés: te mit teszel Jézussal?

Id. Máté Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az utolsó vacsorán

Igehely: Mt 26:17-29; Kulcsige: Mt 26:26-28 „Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

A megváltás művének előképe a zsidók tavaszi ünnepsorozata. A páska a megváltásról, a kovásztalan kenyerek ünnepe a megszentelődésről, az első zsenge ünnepe a feltámadásról, a hetek ünnepe az új kezdetről szól. Ez ünnepi sorozat nyitónapja a niszán hónap 14. napja. Ahogyan a megölt bárány vére szabadulást nyújtott Isten népének Egyiptomban, úgy adott szabadulást bűneinkből az Úr Jézus szent vére. „Őbenne van a mi váltságunk, az Ő vére által.” Egy páskabárány gyanútlanul várja végzetét. Az Úr Jézus viszont tudta, mi vár rá, mégsem menekült el, tudatosan indult bele az Írások beteljesítésébe.

Asztalhoz ült tanítványaival együtt vacsorázni. Együtt tölteni egy utolsó meghitt alkalmat azokkal, akiket Ő választott ki, akiket szeretett. Ők pedig együtt lehettek azzal, aki nem úgy tanít, mint az írástudók, mert Ő az Isten Fia, aki az Atyával egy. És ott, elcsendesedve a vacsoránál, Isten jelenlétében, megítélődnek a szívek gondolatai. Valaki ítéletet eszik és iszik magának: „Te mondtad”. Mások az örök életre kapnak biztosítást: „Újat iszom veletek”. Ugyanabban az eledelben részesülnek, de míg az egyik csak a földiekre gondol, a többiek már a mennyben tudhatják magukat Jézussal együtt.

Id. Máté Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:6–10 Kulcsige: ApCsel 16:9 „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”

Pál és Barnabás második missziós utat terveztek (de egyáltalán kikérték az Úr akaratát? ApCsel 15:36). Ezt követően Pál elvált Barnabástól, majd áthaladt Frígián és Galácián. Pál terve az volt, hogy Ázsiában hirdesse az evangéliumot. De a Szentlélek megakadályozta ezt. Hogyan? Az Ige nem tudósít erről. Pál ekkor Bitíniába vette az útirányt, de oda sem engedte Jézus Lelke. De miért nem kérte ki Pál az Úr vezetését egy stoptábla után? Mert Pál nem úgy vélekedett a vezetésről, mint mi. Neki voltak tervei: az evangélium hirdetése.