2020. augusztus 14., péntek

DÉLELŐTT | 
Siralomra hívás

Igehely: Jer 9:1-25; Kulcsige: Jer 9:17 „Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny!”

Egy embernek a hűtlensége is fájdalmas. A jó pásztor példázatából látjuk, hogy az egy elveszett bárány is annyira értékes, hogy a biztonságban lévő 99-et otthagyja a pásztor, és az egy megmentéséért megy. De mi van azzal a nyájjal, amelyik már egyáltalán nem hallgat a pásztorra, nem követik, és kivétel nélkül mindenki a maga útját járja? A nem „megtartásra való nép”! Fájdalmas kórkép tárul elénk újból e verseket olvasva. „Mindenki házasságtörő, … hazugsággal hatalmaskodnak az országban,… becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat, ... megátalkodott szívvel követték a Baálokat, stb.” Ezek miatt a 16-ik verstől a halott nép elsiratására kapunk felszólítást: „Gondoskodjatok siratóasszonyokról, hívjátok őket, hogy jöjjenek! Üzenjetek a siratáshoz értőknek, jöjjenek ide! Sietve kezdjenek siratni minket! Jaj, hogy elpusztultunk, de nagy szégyen ért bennünket! El kellett hagynunk ezt a földet, feldúlták lakóhelyünket!”

Jézus is sírt Jeruzsálem miatt, mert az nem értékelte a meglátogatás idejét, és emiatt pusztulás következett. Vannak vesztükbe rohanó szeretteid? Tudsz sírni az elveszettek miatt? Kérj jézusi, mentő, érző, síró szívet magadnak!

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szolgák

Igehely: ApCsel 20:17-24 Kulcsige: ApCsel 20:24 „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”

„Jézus ezt mondta a tizenkettőnek: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája” (Mk 9:35). És mi van, ha senki nem akar az első lenni?! Szolgának lenni nem kívánatos! Elgondolkodtató Pál apostol önvallomása, amikor visszaemlékezik az efézusi szolgálatára a vének előtt: „szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként”. Amikor pedig a jövője felé tekint, akkor Lélektől kényszerített útról beszél, amelyben fogság és nyomorúság várható.

A szolga élete nem önmagáról szól, hanem az Uráról. Életünket az teszi értékessé, ha Krisztusnak szolgálunk, teljes engedelmességgel. El tudod mondani Pál apostollal, hogy „még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról”? Három lehetőség közül lehet választani: Megtagadni az engedelmességet, zúgolódva szót fogadni, de lehet örömmel is szolgálni Isten dicsőségére. Reád melyik jellemző?

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).