Igehely: Jer 2:28-3:5; Kulcsige: Jer 2:32 „Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.”
Fiataljaink egyre nehezebben kötelezik el magukat házasságra, kötött munkahelyre vagy Krisztus mellett. „Ha szabad kapcsolatban élek, nem feltétlenül kell hűségesnek lennem, azt tehetek, amit akarok!” Bármennyire is szomorú, sajnos, ez a valóság. Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a hűtlenség nagyon fájdalmasan visszaüt.
A Jer 2:9 Isten peréről szól, melynek tárgya Izráel hűtlensége, amely mélyen érintette Istent. A legfontosabbról felejtkezett el a nép: az ékszerről, amely megadná Izráel házának a színét, a díszét, ami hiteles címere lenne, nem csupán szóbeszéd. Ezért még a jövő nemzedéket is érinteni fogja az ítélet.
A per valós, az ítélet jelei már kezdenek kézzelfoghatóvá válni. Nincs sehonnan segítség, nem az emberek miatt, hanem Isten gátolja azt. A hűtlenség előzetes ítéleteként elmaradtak az esőzések, a korai és késői esők, ennek ellenére sem kapják fel fejüket, sőt tovább vétkeznek.
A hűtlenség rengeteg családot tönkretett, sok kapcsolatot megfertőzött, társadalmi és erkölcsi magatartásunkat a padlóra küldte, de nem állt meg! A hűtlen keresztyénség ítéletének a szele már belengi napjainkat! Testvér, érzed ezt? Itt az ideje felemelni a fejünket, és végre látni!
Molnár Ottó
A mulandó áldozat
Igehely: 3Móz 17:1-11 Kulcsige: 3Móz 17:11 „Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.”
Az ima mellett az ember vértelen és véresáldozatokkal közeledett Istenhez. Ital-, étel-, fűszeráldozatokkal jött. A véresáldozatok valamilyen formában kötődtek a vérhez. A 17. fejezet versei az utóbbihoz kapcsolódnak.
A fejezet a vér szentségéről beszél. Isten, aki az élet forrása, értéket tulajdonít minden csepp vérnek. Nem lehetett orozva állatot ölni, még a vadász is kötelező módon kifolyatta a vért, majd elfedte földdel. Valahányszor húst ettek, a vért az oltárhoz vitték, hiszen a 11. vers szerint a vér az oltárra való azért, hogy engesztelést szerezzen a léleknek. Az ilyen áldozatok újra és újra megismétlődtek, hiszen egyik sem volt képes arra, hogy változást hozzon az ember életében.
Talán ma is kapóra jönne az ilyen áldozás, és könnyebben menne, mint az, hogy Krisztus igazi áldozatát hittel elfogadjam. Te már elfogadtad? Egy őszintén elgondolkodó ember beleborzadhat abba, hogy egyetlen ember lelki engesztelése is mennyi vért követelt, hiszen az áldozat ereje egy adott időre korlátozódott. Elmúlt az ereje. Ez így nem volt tökéletes, ezért Isten gondoskodott a tökéletesről!
Molnár Ottó
