2020. február 1., szombat

DÉLELŐTT | 
Szavára engedelmeskedik minden

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: «Mit féltek, ti kicsinyhitűek?» Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.”

Kicsinyhitű. Megtérésem után sokáig a legnagyobb félelmem az volt, hogy Jézus egyszer ezt fogja mondani rólam is. De mit jelent az, hogy kicsiny a hitem? Azt, hogy nem bízok Jézusban egészen. Életem minden percében, minden megélt helyzetben ott kellene lennie az első helyen a gondolatnak, hogy az Úr Jézus akarata valósul most is meg. Hogy ha nem is tetszik, ha nem is kellemes a kialakult helyzet, Ő ki fogja belőle hozni a legjobbat. A legnagyobb áldást tapasztalom meg én és a környezetem, ha mindig bízok Istenben, és nem a saját eszemmel akarom megoldani a problémákat.

Minden helyzetben az Úrra hagyatkozni nagyon nehéz. Különösen akkor, amikor csüggedünk, félünk, vagyis az érzelmeink eluralkodnak rajtunk. Az ilyen időszakok miatt létszükség, hogy kialakuljon az a mindennapi közösség Jézussal, amiben természetessé válik, hogy hozzá fordulok segítségért. Természetessé kell válnia annak, hogy minden helyzetben, még a legapróbbnak tűnő kérdésünkkel is hozzá forduljunk, és tudatosodjon bennünk, hogy Ő ott van, és figyel ránk.

A megdicsőült Jézus Krisztus sohasem alszik, elképzelni sem tudjuk, milyen nagy a hatalma. Az életünkkel pedig csupa jó terve van.

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Az új földön igazság lesz

Igehely: 2Pt 3:13-14 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”

Alapigénk utolsó, talán jelentéktelennek tűnő szava az, ami meghatározza egész hívő életünk törekvéseinek és cselekedeteinek jelentőségét. Van-e békességünk? Volt-e békességünk akkor és azután, amikor azt a bizonyos véleményt megfogalmaztuk? Volt-e békességünk akkor és azután, amikor azt a bizonyos döntést meghoztuk? Volt-e békességünk akkor és azután, amikor azt a bizonyos cselekedetet megcselekedtük?

Érdemes minden egyes pontját az életünknek ezzel a kérdéssel megvizsgálni. Sokan mondják, hogy a mai világban a legnagyobb hiány a szeretet. Pedig szerintem a békesség. Sok hívő embert ismerek, akik ismerik a szeretetet, és tudnak is szeretni, még sincs békességük.

Amikor imádságban önvizsgálatot tartunk, és őszintén végiggondoljuk, hogy bennünket Isten igazsága, vagy pedig önigaz célok vezérelnek-e, ellenőrizzük önmagunkat a kérdéssel: van-e békességem? Van-e békességem érzelmeimben, gondolataimban, cselekedeteimben? A békesség tehát tökéletes mércéje Isten igazságosságának.

A mi Urunk tökéletes és igazságos új teremtésébe nem mehet be az, aki híjával van a békességnek. Mert az igazság békesség nélkül csupán önigazolás.

Győri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt meg­töl­tünk, azt cél­lal tesszük. Is­mer­jük a bib­li­ai képet: van­nak tisz­tes­ség­re való edé­nyek, és van­nak mást célt szol­gá­ló edé­nyek. Ben­nün­ket az Isten tisz­tes­ség­re ren­delt, de tö­ré­keny cse­rép­edé­nyek va­gyunk. Ám azt ol­vas­suk, hogy ez kin­cset rejt ma­gá­ban: „Ez a kin­csünk pedig cse­rép­edé­nyek­ben van” (2Kor 4:7). Tehát mind­nyá­jun­kat jó és nemes célra te­rem­tett a nagy Al­ko­tó! Vi­szont a te­remt­mény en­ge­det­len­ség miatt el­tor­zult és lá­za­dó­vá, vak­me­rő­vé vált. Új­já­te­rem­tő mun­ká­ja által Ő képes újra hasz­nos edénnyé ala­kí­ta­ni min­ket!