2020. február 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A házasság ellenségei: túlköltekezés

Igehely: Fil 3:4-11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

A jól ismert közmondás szerint: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” Érdemes a házasságban is megfontolni e tanácsot, ha nem szeretnénk, hogy a túlköltekezés vitákat, békétlenséget és házassági konfliktusokat eredményezzen.

Napjainkban, amikor a legtöbb családban mindkét házastárs dolgozik, nem ritka a külön kassza. Azonban a keresztyén házasságban a pénzügyeket illetően is meg kell valósulnia az egyetértésnek és az egységnek. Meg kell tanulnunk, hogy a házasságban már nincs enyém és tiéd, hanem amink van, az a miénk. Érdemes ugyanakkor leülnünk és megbeszélnünk, hogy mi az, amire igazán szükségünk van, mi az, amire pénzt kell költenünk. Van úgy, hogy nagyobb célt is ki kell tűznünk magunk elé, például ház- vagy autóvásárlás, gyermekek taníttatása esetén. Ilyenkor természetesen áldozatot is kell vállalnunk, amely lemondással jár. Akárcsak a hívő életben, ahol Krisztusért készek kell legyünk lemondani még arról is, ami egyébként nyereséget jelentene számunkra. Ahogyan Pál apostol is tette annak idején.

Mi jellemzőbb rátok: a túlköltekezés vagy a spórolás? Milyen nagyobb cél érdekében igyekeztek jelenleg takarékoskodni?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Minden tisztátalanságotoktól megtisztítlak

Igehely: Ez 36:22-27; Kulcsige: Ez 36:25-26 „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.”

Egy zsidó rabbi egyszer azzal vádolt bennünket, keresztyéneket, hogy az ószövetségi igék közül kiválogatjuk magunknak Isten ígéreteit és áldásait, az ítéletet és az átkot pedig meghagyjuk a zsidóknak. Hiszünk azonban abban, hogy Isten ószövetségi népének tett ígéretei, Jézus Krisztus által, az újszövetségi választott nép életében is beteljesednek. Ugyanis tegnapi igénk, az 1Kor 6:11 szerint, az újszövetségi gyülekezet tagjai Krisztus nevében megmosattak és megszentelődtek.

Érdemes megfigyelnünk, hogy amikor Isten Izráel újjáteremtésének okáról szól, akkor kiderül, hogy ez az ok nem a népben rejlik. Szó sincs arról, hogy Izráel megérdemelte volna a fogságból való szabadítást, vagy, hogy a helyreállítás Izráel kegyességének a jutalma lett volna. Az Úr mindenekfelett saját szent nevének dicsőségéért cselekedett.

Ha magunkra tekintünk, mi sem mondhatjuk, hogy megérdemeltük volna Isten bűntől szabadító és megtisztító munkáját az életünkben. Csakis az Úr kegyelméből élhettük át a megtisztulást, és nyerhettünk új szívet és új lelket, hogy megújult értelemmel, érzelemmel és akarattal szolgáljuk Urunkat.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.