2020. június 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Menteni a vesztükbe rohanókat

Igehely: Péld 24:11; Kulcsige: Péld 24:11 „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!”

Mai igénkben a bölcs velősen megfogalmazza, hogy felelősek vagyunk a körülöttünk levőkért, törekedjünk hát lelkük megmentésére! Az Úr Jézus is tanít bennünket erről: törődjünk másokkal, és legyünk kezdeményezők: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták” (Mt 7:12). Jakab is figyelmeztet: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4:17). Az Úr Jézus a mi Szabadítónk, és a mi feladatunk az, hogy Hozzá vezessük azokat az embereket, akik halálra vitetnek.

Jézus nélkül minden ember a halál felé tart, de sokan nincsenek ennek tudatában. A szolgaságnak az a legrosszabb formája, amikor az ember azt gondolja, hogy ő szabad. Sokan élnek lelki rabságban: azt hiszik, hogy azt tesznek, amit akarnak, de saját kívánságaiknak a foglyai, melynek vége a halál. Az Úr Jézus sem viselkedett passzívan irányunkban, legyünk tehát mi is felelősséggel a körülöttünk élők iránt! A tántorgó ember nem ura saját mozgásának, mert valami más átvette felette az ellenőrzést. Az ilyen ember veszélyes is lehet, mégis szüksége van segítségre. Legyél te a biztos pont, aki segítségére siet!

Albert Zsolt

DÉLUTÁN | 

Gyümölcsözve hűségben és szelídségben

Igehely: Préd 10:1 „Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.”

Mindnyájan tudjuk, hogy egy gyümölcs minél érettebb, annál édesebb és zamatosabb. Ilyen egy kapcsolatban a hűség is, ez adja meg az ízét a jó viszonynak. A bölcs így fogalmaz a Példabeszédek 17:17-ben: „mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik”. Amikor minden jól megy, akkor könnyű hűségesnek lenni, de hűségre pont akkor van a legnagyobb szükség, amikor nem mennek jól a dolgok. Most gondolj egy olyan személyre, aki hűséges volt hozzád, és adj hálát érte. Imádkozz, hogy te is válhass hasonló áldássá mások számára!

A szelídség nem jelent tétlenséget vagy tehetetlenséget, hanem betört vadságot. Gondolj csak egy megszelídített vadlóra! A szelídség egy külső erő hatására létrejött megváltozott/ alárendelt jellemet jelent. A római százados, aki látta Jézust meghalni a kereszten, felismerte: bizony, ez Isten Fia volt! Honnan? Ő sok embert láthatott már meghalni, de olyan csendben és békességben, mint Jézus, olyat még nem látott! Krisztus mindenekfelett való hatalma az, amely alatt össze kell törnünk, és életünk/jellemünk alárendeltségbe kerül, így nyerhetjük el a szelídséget.

A hűség és a szelídség erő, élj és szolgálj általa!

Albert Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?